|
Béketűrésre az apostol szavai szerint azért van szükségünk, hogy teljesítvén Isten akaratát, elnyerjük az ő ígéreteit (Zsid 10,36). És isteni Üdvözítőnk azt mondja: béketűréstekben bírjátok lelkeiteket (Luk 21,19). Az embernek, ó Filótea, az a legnagyobb szerencséje, ha szíve felett uralkodik. Ezt pedig leginkább a béketűrés által éri el. Tehát oda kell törekednünk, hogy ezen erényben tökéletesedjünk. Azt sem szabad figyelmen kívül hagynunk, hogy isteni Üdvözítőnk az örök életre szükséges malasztokat béketűrő élete és szenvedése árán szerezte meg nekünk s hogy eszerint nekünk is a szenvedések, fájdalmak s bajok türelmes elviselése által kell ezen erényt elsajátítanunk.
Ne korlátozd béketűrésedet a szenvedések bizonyos nemére, hanem terjeszd ki mindenre, amivel Isten meglátogat. Némely ember szívesen viseli el az olyan szenvedéseket, melyekben némi megtisztelő vonás van; például, ha a bátran helytálló katona az ütközetben megsebesül vagy fogságba kerül; ha valakit vallása miatt bántalmaznak; ha valaki a becsülettel végződő perben vagyonát veszíti; az ilyen emberek azonban nem a szenvedést, hanem a dicsőséget szeretik. Néha azonban megesik, hogy a véleménykülönbség még az erényes és legjobb szándékú embereket is egymás megsértésére ragadja.
Ne csak magát a bajt viseld el békével, hanem annak minden körülményét és következményét is. Sokan ugyanis nagyon vágyódnak a szenvedések után, de azoknak kényelmetlenségeit nem akarják magukra venni. Mitsem bánkódnám, így szól az egyik, ha szegény lennék, csak a szegénység ne akadályozna abban, hogy barátaimnak szolgálatára legyek, hogy gyermekeimet neveljem s állásomnak megfelelőbben élhessek. Egy másik meg így beszél: Mitsem törődném ezzel, ha nem látnám, hogy szerencsétlenségemet gondatlanságomnak tulajdonítják. A harmadik pedig azt mondja: Mitsem gondolnék ezzel a rágalommal, csak mások ne adnának reá semmit. Sokan a szenvedésekkel egybekötött nehézségeknek egy részét elviselnék ugyan, de valamennyit nem, s azt mondják, hogy nem a betegség teszi őket türelmetlenné, hanem hogy másoknak terhére vannak; vagy hogy nincs pénzük, amivel magukon segíthetnének. Ha valami baj ér, segíts magadon minden megengedett módon, mert istenkísértés volna, ha a segítséget kizárólag őtőle várnók. Aztán nyugodjál bele mindenbe, s ha sikerült a bajt elhárítanod, adj hálát Istennek; ha nem sikerült, magasztald Istent béketűrésed által. Én Szent Gergellyel tartok, aki így szól: Ha igazságosan vádolnak valamely hibáról, alázkodjál meg s valld be, hogy nagyobb szemrehányást is érdemelnél. Ha pedig igaztalan a vád, nyugalommal védekezzél; ezt kívánja tőled az igazság szeretete s felebarátod épülése. Ha nem fogadják el védekezésedet, ne nyugtalankodjál s ártatlanságod bizonyítását ne erőltesd; mert eleget tevén az igazságosság kötelmének, az alázatosságot is gyakorolnod kell. Ily módon sem jó hírneveden nem esik csorba, sem nem vétesz a szelídség és alázatosság erényei ellen. Lehetőleg keveset panaszold föl a méltatlanságot, amely ért; az ilyen panaszkodás ritkán esik meg bűn nélkül, mert önszeretetünk a szenvedett sérelmet mindig nagyobbítja. Ha szükségesnek látod, hogy kedélyed megnyugtatása vagy jó tanács végett másnak panaszkodjál: sohase fordulj könnyen fölinduló egyénekhez vagy olyanokhoz, kik szívesen gondolnak s beszélnek másokról rosszat. Panaszaiddal csak nyugodt lelkületű és Isten szeretetében megerősödött személyekhez fordulj, mert ha másként cselekszel, nemcsak nem nyugtatod meg lelkedet, hanem még jobban megzavarod azt.
Némelyek betegségben vagy egyéb bajban nagyon óvakodnak a panaszkodástól, mert jól tudják, hogy ez az elpuhultságnak s a gyávaságnak a jele; mindazonáltal nagyon rajta vannak, hogy mások megsajnálják őket s türelmüket dicsérjék. Hát az igaz, ez is béketűrés, azonban hamis béketűrés s valósággal nem egyéb, mint finom kevélység és lappangó hiúság. Az apostol szerint az ilyeneknek van ugyan dicsőségük, de nem olyan, mely Isten szerint való.
Ha beteg vagy, ajánld fájdalmaidat, gyengeségedet s összes bajaidat az Úr Jézusnak, s kérdd őt, egyesítse azokat szentséges szenvedésének érdemeivel. Gondolj az epére s ecetre, melyet irántad való szeretetből ízlelt meg; éppígy te is Isten szeretetéért engedelmeskedjél mindenben az orvosnak. Óhajtsd gyógyulásodat, hogy Istennek szolgálhass; azonban a hosszú betegségtől se vonakodjál, hogy neki engedelmeskedjél; de sőt ha ez Istennek szent akarata, a halálra is szánd rá magad, hogy mielőbb eljuss Isten dicsőséges színének látására. Vonj továbbá párhuzamot magad s a szent vértanúk vagy oly személyek között, kik tenálad sokkal többet szenvednek, és fakadjon ajkad hálaimára ilyképpen: Ó, az én töviseim rózsáknak tetszenek, szenvedéseim élvezetnek, ha azokhoz hasonlítom magam, kik segedelem, ápolás és vigasz nélkül szomorúan s fájdalomtól gyötörve állandó haláltusában vergődnek!
|
vissza