Parolin nuncius e feszültség feloldásán munkálkodott, és a kormánnyal való új párbeszéd lehetőségét kereste. Neve a lehetséges államtitkárok listáján korán felbukkant, a hírek szerint a korábbi bíboros-államtitkár, Angelo Sodano javaslatára, akinek iskolájából Msgr. Parolin jön. Az új államtitkár és Bergoglio eddig egyetlen egyszer találkozott, és ez a találkozás is csak nagyon felületes volt, mondta Msgr. Parolin most az újságírónak.
Az újságíró azon kérdésére, hogy Ferenc ismeri-e Parolin reformötleteit, az érsek így válaszolt. „Az az igazság, hogy nem sokat beszéltem vele, és azt gondolom, hogyha a kegyelmet és a lehetőséget megkapom, meg fogom kérdezni tőle, miért döntött az én kinevezésem mellett.” [Mi ez a kinevezés, ha nem annak nyílt elismerése, hogy valójában Bergoglio mellett és mögött a legprogresszistább Sodano és elvbarátai kormányoznak?]
Majd Parolin így folytatta: „De azt mondhatom, hogy nagyon közel állok az ő egyház-értelmezéséhez, és különösen az egyszerűség és az emberekhez való közelség stílusához, ahhoz, ahogy meghallgatja az embereket, és arra való komoly igyekezetét, hogy az egyház ismét súllyal legyen jelen a világban.” [Pontosan az a program, amit Sodano és elődje kidolgozott az egyház új feladataként.] „Egyházként lehetőség van a kezünkben a nemzetközi élet diplomáciájában részt venni.” [Nagyon ajánlom, hogy aki csak tudja, olvassa el Malachi Martin atya Windswept House című könyvét, mert akkor sokkal jobban meg fogja érteni, hogy mi megy most végbe a Vatikánban.]
Parolin az újságírónak megerősítette a róla elterjedt véleményt, miszerint ő progresszív beütésű „reformista”, aki az aktivitásra hajlik. Vallási kérdések az interjúban egyáltalán nem játszottak szerepet. A Parolin által indirekt módon megerősített válság „megoldásaként” kizárólag „strukturális reformok” kerültek szóba.
A média figyelme Parolin érseknek elsősorban arra a kijelentésére terelődött, melyet a cölibátussal kapcsolatban mondott. A Vatikán új második embere azt hangsúlyozta, hogy a papi nőtlenség nem dogma. „Azokról a témákról, melyek nem dogmák, lehet gondolkozni, beszélni és velük kapcsolatban bizonyos változtatásokra gondolni, de mindig az egység szolgálatában és Isten akarata szerint. Isten sokféleképpen szól. Nekünk erre a hangra figyelnünk kell, melyek bennünket az okokról és a megoldásokról tájékoztatnak, például ebben a kérdésben ilyen a paphiány. Ezért ebben a pillanatban, melyben döntéseket kell hozni, ezek a kritériumok, Isten akarata az érvényes, hogy az egyháztörténelmet szem előtt tartsuk, ahogy az idő jelei iránti nyitottságot is.”
Az új államtitkár ezzel utat nyitott a találgatásoknak. Júliusban a Die Presse osztrák napilap megszólaltatta Ferenc „egyik régi barátnőjét”, Clelia Luro-t, aki azt mondta, hogy biztos benne, hogy Ferenc pápa [?] el fogja törölni a cölibátust.
Ugyanakkor manapság számos egyházi képviselőnél a „jó modorhoz”, vagy legalábbis a taktikához tartozik bizonyos kérdések nyitva tartása és a progresszív pozíciók iránti bizonyos készség mutatása. Ez nehézzé teszi a valódi meggyőződések és tervek felismerését.
Az új államtitkár a demokráciával, a kollegialitással kapcsolatban ezt mondta: „Sokszor elismételték, hogy az egyház nem demokrácia. Mindazonáltal korunk jó jelensége, hogy létezik egy demokratikus szellem a figyelmes meghallgatás értelmében, és én úgy gondolom, hogy a pápa [?] ezt tette a céljává a pontifikátusának. Az egyház kollegiális vezetését, ahol minden fórum elmondhatja a véleményét. Ezután neki kell a döntést meghozni.”
Arra a kérdésre, hogy reformtörekvéseit képes lesz-e végrehajtani, Msgr. Parolin így válaszolt: „Az egyház egy komplex szervezet, és belsejében sok ellenállás létezik. Nagy kihívás ez a pápa számára, hiszen meg kell őrizze az egyház egységét, és mindezeket a döntéseket úgy kell meghoznia, hogy azok egyesítsék és ne szétszakítsák az egyházat.”
A katholisches.info a fenti hír megjelenését követően kommentárt is közölt az október 15-én hivatalba lépő új államtitkár cölibátussal kapcsolatos kijelentéséhez. A viszonylag hosszú cikk utolsó bekezdése így hangzik:
Vajon Venezuela apostoli nunciusának és a Szentszék leendő államtitkárának kijelentése csupán egy tartalom nélküli válasz az újságíró kérdésére? Vagy az előfutára egy újabb konfliktusnak a tradíció és a forradalom között az egyházban? Ha az utóbbi, akkor csak egy értelmetlen figyelemelterelés a tényleges problémákról, azáltal, hogy strukturális kérdéseket és szorgos aktivizmust nyomnak a középpontba. És mindezt egy „égető probléma” megoldásának nevében, nevezetesen a paphiány nevében. Csakhogy a paphiányt se a strukturális reformok, se a cölibátus feloldása vagy felhígítása nem fogja megoldani; ennek bizonyítására elég egy pillantást vetni a protestáns nemzeti egyházak állapotára.
A papi nőtlenség bevezetésével a latin egyház nem különutat választott, hanem a legmagasabb eszmét képviseli. Miért adna fel valamit, amit kétezer éves történelmében helyesnek ismert fel, és amit újra és újra megvédett a heves támadásoktól? 2000 év után nehezen adódhatnak „a kornak olyan jelei”, melyek miatt a teológiailag szilárdan megalapozott érvényben levő gyakorlat megváltoztatását meg lehet okolni.
Feltéve: 2013. szeptember 12.