Bevezetés: Msgr. Williamson már három Eleison kommentárjában foglalkozott az ú. n. GREC csoporttal (lásd: „A katolikusoknak mind laikus teológusoknak kell lenniük” és a „A modern katolikusok számára Isten csak egy cukor-papi” című cikkeit). A Brilon Wald-i karmelita nővérek P. Schmidberger rágalmaira adott válaszukban (lásd a Mitteilungsblatt áprilisi számának előszavát), pontos választ adtak a német disztrikt vezetőjének téves és rosszindulatú állításaira (lásd mitderimmaculata.blogspot – 2013. április 7.) – ezek közül itt most kettő van kapcsolatban a GREC csoporttal.
1. P. Schmidberger állítása: A Brilon-Wald-i apácák a világtól távol élnek, akiket csak a spirituálisuk (P. Zaby) informál.
2. P. Schmidberger állítása: Az elmúlt hónapokban a kolostorban nyilvánvalóan rágalmazó, felforgató írások forogtak közkézen.
Az FSSPX vezetőinek egyik kedvence, nemrégen ezt az információt tette közzé az interneten:
Eltekintve a fogalmazás milyenségétől, a tartalom rendkívül megdöbbentő, és okkal feltételezhető, hogy nem csak a bejegyző, hanem felettesei, azaz az FSSPX különböző szintű vezetőinek a hozzáállását is tükrözi: Még ezen elképesztő kijelentések közül is kimagaslik az utolsó állítás: Ugyan elég sokan vannak, akik meg vannak győződve, hogy Fellay püspök már aláírta a preambulumot, de ezt ő maga és a hivatalos közlemények tagadják. Mindenesetre a hírt közzétevő elég jópajtási viszonyban van azokkal, akik ezt biztosan tudhatják, de akik bizonyára nem repesnek az örömtől, ha ezt idő előtt hozza nyilvánosságra valaki. Persze, ki figyel oda a magyar sajtóra? Mindenesetre ebből az internetes bejegyzésből is kiderül, milyen kétszínű játék folyik itt. A legnagyobb bizonyíték az FSSPX pálfordulása, és Fellay püspök már megtörtént aláírása mellett az, hogy a Piuszos hivatalos honlapok jóformán az egyetlenek az interneten, akik semmilyen kritikát nem fogalmaznak meg a Vatikánban az elmúlt hónapokban zajló eseményekről.
A következő cikkben Lelong atya könyvével kapcsolatban a GREC csoportról és a tárgyalásokról lesz bővebben szó, melyek az eddig feltett kérdésekre is megadják a választ. Don Curzio Nitoglia tanulmányában részletesen elemzi a 159 oldalas könyvet, oldalról oldalra rávilágít annak téves tételeire:
Írta: Don Curzio Nitoglia – http://doncurzionitoglia.net/ (forrás: mitderimmaculata.blogspot – 2013. április 9.)
Privát és diszkrét találkozások A „fehér atya”, vagyis P. Lelong, akit 1948-ban szenteltek pappá, a könyvben elmeséli a GREC (magyarul értelem szerint: Csoport, mely a katolikusok közötti jobb belátásért tevékenykedik) tárgyalásainak történetét. Azon párbeszédekét – melyeket ő „diszkréteknek, de nem titkosaknak” nevez meg –, melyeket az FSSPX vezetőségi tagjaival a közösség és a Vatikán közötti teljes megegyezéssel kapcsolatban folytattak. Ez a megegyezés akkor jön létre, ha a közösség elfogadta, hogy a II. Vatikáni Zsinatot a tradíció vagy a folytonosság hermeneutikája fényében kell interpretálni, és a hagyományos mise, valamint a kiközösítés visszavonását és a teljes kánoni szabályozást megkapta. P. Lelong önmagát a hagyományos liturgia és egyúttal a II. Vatikáni Zsinat kedvelőjének nevezi, ez utóbbinak különösen a vallásközi kapcsolatokról szóló tanítása a kedvence, melyeket a következő dokumentumok fogalmaznak meg: Nostra aetate, Gaudium et spes, Unitatis redintegratio, Dignitatis humanae és Sacrosanctum Concilium, melyeket mind, így írja ő, a tradíció szellemében lehet olvasni. Lelong páter megpróbálta a tradicionalisták legfontosabb képviselőivel együtt – akik mind a GREC-ben gyűltek össze – párbeszédet folytatni, mely inkább szeretetteljes és diplomatikus, mint doktrinális, hogy „a II. Vatikáni Zsinat és a tradíció közötti összeegyeztethető” megállapodásához eljussanak.
A GREC egyik kieszelője, az egykori francia követ, Dr. Gilbert Pérol († 1995) volt, aki 1963 és 67 között fontos feladatokat látott el Charles de Gaulle elnök mellett, később a külügyminisztérium főtitkára lett, végül nagykövet Tuniszban, Tokióban és 1988-től 1991-ig Rómában. Pérol művét halála után felesége, Huguette Pérol, két érdekes könyv szerzője a szóban forgó témáról, folytatta. Lelong páter elmeséli, hogy 1996 óta ismeri az FSSPX néhány fontos tagját. Elsőnek Don Emmanuel du Chalard-t ismerte meg az Albano-i disztriktről, aki „soha nem szűnt meg a GREC-ne, úgy diszkrét, mind értékes támogatását megadni, és 1997-ben Don Alain Lorans-t, az Econe-i szeminárium egykori vezetőjét, aki aztán a Párizsban székelő Szent X. Pius Egyetemi Intézet, végül pedig az FSSPX hivatalos hírügynökségének, „DICI”-nek lett a vezetője. A GREC csak ezután alakult meg formálisan. A találkozásokra Huguette Pérol párizsi Rue de Rome-n levő lakásában került sor. Eleinte Pérol asszony, P. Lelong és Olivier de La Brosse domonkos atya, aki később a francia püspöki konferencia hivatalos szóvivője lett, és Lorans páter vettek rajta részt, utóbbi Fellay püspök hozzájárulásával. Lorans páter minden alkalommal beszámolt az FSSPX vezetőségének a találkozókról. Nyilvános találkozók
2000. március 23-án a GREC első támogatója, Michel Brisacier segítségével, aki a „Kultúra Vezetése” nevű osztály képviselője volt a francia belügyminisztériumban, a „diszkrét és diplomatikus” találkozókról áttértek a nyilvános és doktrinális vagy teológiai találkozókra, melyeken a zsinat kényes témáiról nyíltan vitatkoztak, és amelyeken mind tradicionalista, mind más konzervatívok részt vettek, hogy különböző véleményüket kifejtsék.
Miután Charles Morerod domonkos atya a pápa hivatalos teológusa lett, elkezdett maga is részt venni a GREC találkozóin, csakúgy, mint Don Patrik de La Rogue – ők ketten aztán tagjai lettek annak a két hivatalos delegációnak, melyek a Vatikán és az FSSPX között a vitatott tanbeli kérdésekről két éven keresztül folytattak tanbeli tárgyalásokat 2009 és 2011 között.
Érdekes az az interjú, melyet Paul Aulagnier páter (az FSSPX francia disztriktjének 1973-1994-ig vezetője, 2002-ig a rendfőnök asszisztense, jelenleg a Jó Pásztor intézet tagja) adott Lelong atyának, aki ezt a könyve 98-114-ig oldalain közli. Ebből kiderül, hogy 1984-ben, az FSSPX akkori rendfőnöke, Franz Schmidberger páter kérvényt nyújtott be II. János Pál pápának, amelyben Szent V. Pius miséjének liberalizálását kérte, és amire a pápa az 1984. október 3-i „Indult”-tal válaszolt, melynek drasztikus megkötései a II. Vatikáni Zsinat teljes ortodoxiájának és a NOM-nak az elismerése voltak. Ezeket a feltételeket P. Schmidberger elég kedvezően fogadta (lásd: Schmidberger páter 1984. október 18-i Rikenbach-ban mondott beszédét: „A II. János Pál pápa által megkövetelt feltételek ellenére mi örülünk ennek a döntésnek”), Lefebvre érsek és de Castro Mayer püspökök azonban annál kevésbé, sőt ők ezt „gonosz indult”-nak nevezték. A könyv értékelése
A könyv azért érdekes, mert világosan megkülönbözteti a tradicionalisták és a Vatikán közötti találkozóknak két fokozatát:
A könyv segít annak megértésében, hogyan volt lehetséges, hogy a rendfőnök már 2001-ben ezt nyilatkozta: „A II. Vatikáni Zsinatot 95 százalékig el lehet fogadni” (lásd: „DICI” 2001. május 18-i száma, ami Fellay püspöknek a 2001. május 11-én a svájci „La Liberté” újságnak adott interjúját közli, amit aztán a német nyelvterület több újságja is átvett, és amiben Fellay püspök többek között ezt mondja: „Azt hiszik, hogy mi a II. Vatikáni Zsinatot teljes egészében elvetjük. De ez nem így van, mi ennek 95 százalékát elfogadjuk. Sokkal inkább egy szellem, egy arculat, aminek ellenszegülünk.”)
A könyv bemutatja, hogyan jutott el az FSSPX vezetősége a „diszkrét, de nem titkos” találkozóktól, melyek inkább karitatív és diplomatikus, mint doktrinális síkon zajlottak, a szinte teljes feladásig, legalábbis lelkületben, szándékban és szavakban, ha – eddig még – szerencsére jogi és kánonjogilag nem kötelező cselekedetekbe.
E hosszú cikk után álljon itt egy 2013. február 3-i hír Charles Morerod-ról, a teológiai tárgyalások egyik vatikáni résztvevőjéről.
(forrás: www.kath.net – 2013. február 3.) ![]()
A dekrétum egyúttal szabályozza az egyházmegye templomainak és kápolnáinak a nem-katolikus vallások és felekezetek tagjai számára való átengedését is. A püspök előírja, hogy a nem-keresztényeknek nem szabad átengedi ezeket, de a nem-katolikusoknak – mint a kálvinisták, lutheránusok, anglikánok vagy ortodoxok – lelkipásztori okokból igen.
Williamson püspök 2013. április 6-i Eleison kommentárja megint a GREC témával foglalkozik, és az eddig elhangzottakhoz érdemben és magyarázatként ennyit tesz hozzá:
|
vissza