|
Aquinói Szent Tamás a Summa Theologica című művének II-II, qq. 72-75. szakaszaiban foglalkozik az „Igazságtalanságok, melyek a szavakból származnak” témával. Szent Tamás válaszában „becsületsértésekről”, illetve pontosabban kifejezve „verbális sérelmekről” beszél, melyeket nem rejtett, hanem „nyílt” formában követnek el. Mivel a szavaknak jelentésük van, alkalmasak arra, hogy nagy károkat okozzanak. Egy verbális sértés vagy szidalom egy másik ember „becsületében” tesz kárt. Szent Tamás ezután azt magyarázza meg, miért halálos bűn a becsületsértés. Azokat a bűnöket, melyeket szavakkal követnek el, annak a szándéknak a fényében kell megítélni, melyekkel azokat kimondták, vagyis az a döntő, milyen célt akartak vele elérni. Azonban a becsületsértés már önmagában egy felebarát becsülete vagy erkölcse ellen elkövetett merénylet. Ezért ez „halálos bűn” – a lopás az áldozat anyagi tulajdonában tesz kárt, míg a becsületsértés a lelket becsteleníti meg. Tito Centi páter magyarázza: „Annak a sértésnek a súlyos karaktere, mely azt a célt szolgálja, hogy egy ember erkölcsi integritását lerombolja, megkívánja a jóvátételt, vagyis az érintett személy jó hírnevének a visszaállítását (egy becsületsértés esetében) vagy az ellopott tulajdon kárpótlásában (egy lopás esetében), vagy különben kiérdemli a kárhozatot!”
Szent Tamás a továbbiakban megmagyarázza, hogy bizonyos esetekben szükséges a becsületsértésekre reagálni, mégpedig két okból: Először a bűnös érdekében, hogy a jövőben fékezze gőgjét, tartsa nyelvét kordában és ne kövessen el többé ilyen vétket. Másodszor „egy másik ember érdekében, ha a megsértett nyilvános hivatalt visel”. (Miként ez Williamson püspök esetében történt, hiszen az őt ért sérelemmel püspöki hivatala lett besározva és megbecstelenítve.) Annak a személynek a hírnevét sem szabad semmilyen körülmény között megsérteni, akiről tudott, hogy elviseli, ha megrágalmazzák. Más embert kigúnyolni szintén halálos bűn, különösen akkor, ha a gúnyolódás áldozata tiszteletet érdemel. Egy [tiszteletreméltó] püspököt kigúnyolni tehát egyértelműen különösen súlyos bűn.
Ez a jegyzet a krahgate.blogspot.com/ weboldal azon cikkéből származik, melyben egy bizonyos Maximilian Krah és a Szent X. Pius Papi Közösség közötti rejtélyes kapcsolatról van szó. Aki utánanéz az interneten ennek az ügynek, annak tájékoztatásul közlöm, hogy a Krah-val kapcsolatban újra és újra említésre kerülő adat mögött, miszerint ő kuratóriumi tag a Jaidhofer Privatstiftung-ban, mely cégről a cikk amerikai szerzője nem tud tájékoztatást adni, Gutmann bárónőnek a Pius Közösség osztrák disztriktjére hagyományozott öröksége húzódik meg. Ez az osztrák, de a háború után Dél-Amerikába vándorolt dúsgazdag asszony volt az is, aki korábban Jaidhofi-i kastélyát a közösség rendelkezésére bocsátotta.
|
vissza