|
Miután Erdő Péter bíboros, esztergomi érsek a budapesti Szent István bazilika előtt nem sokkal ezelőtt „misét” tartott a fokoláre mozgalom tagjainak, ideje bemutatni ezt a mozgalmat, hogy tudjuk, Magyarország főpapja hogyan tartja be Isten és a kétezer éves Egyház parancsát. A Fokoláre mozgalom (teljes nevén Mária Műve – Fokoláre mozgalom; olaszul: Opera di Maria – Movimento dei Focolari) egy 1943-ban Olaszországban létrejött lelkiségi megújulási mozgalom a katolikus egyházon belül. Alapítója és első elnöke Chiara Lubich volt, jelenlegi elnöke Maria Emmaus Voce. Mintegy 100 000 tagja és 4 millió szimpatizánsa a világ szinte minden országában jelen van. Története A mozgalom Chiara Lubich 1943-ban, 23 évesen tett fogadalmának következményeként jött létre. Amint ő maga mesélte, a bombázások idején megsejtette, hogy minden összeomlik, olyan ideált kezdett tehát keresni, amelyet nem lehet elpusztítani. Nemsokára kis közösség formálódott körülötte tanítványaiból, barátaiból, ismerősökből és ismeretlenekből. Néhány lány hozzá hasonlóan elhagyta családját, és Istennek szentelték magukat. Közös lakásban éltek Trentóban, a Piazza Cappuccini-n (Kapucinusok tere), ez az első fokolár. Nemsokára hozzájuk hasonlóan néhány férfi is létrehozott egy fokolárt.
A háború alatt elsődleges feladatuknak tekintették a város rászorulóinak segítését. A kórházban dolgoztak, betegeket látogattak, és gyakran vendégül láttak szegényeket az otthonaikban. A háború után a gyakorlati tevékenységek helyett a lelkiség került előtérbe: új lelkiségi irányzatról van szó, mely az evangéliumi szeretetet állítja középpontba, ebből született egy lelkiségi és társadalmi megújulási mozgalom. Az egység lelkisége néven is emlegetik, mert kifejezetten közösségi lelkiség. Pasquale Foresi lett az első fokolarino, akit pappá szenteltek, ő Chiara Lubich mellett a mozgalom társelnöke lett egészen 2008-ig.
Az 1950-es évektől kezdve a mozgalom megjelent a kommunista Kelet-Európában is, először az NDK-ban elhelyezkedő olasz orvosok révén. Ugyanebben az időben a minden nyáron Tonadico faluban tartott ún. máriapolik fontos találkozóhellyé váltak az egyre számosabb szimpatizáns számára: 1949-ben csatlakozott hozzájuk Igino Giordani, később több neves személyiség, köztük Alcide de Gasperi olasz miniszterelnök is. Az utolsó, 1959-es Máriapolin több mint hatezren vettek részt egész Olaszországból és Nyugat-Európából. Egy 1962-es, anglikán egyházi személyekkel történt találkozás hatására Chiara Lubich a társadalmi elkötelezettségen túl különösen is a párbeszéd, az ökumenizmus szolgálatába állította mozgalmát. Ez folytatódott Németországban az evangélikus közösségekkel, majd kiterjedt más vallásokra is: kapcsolatot találtak a konstantinápolyi ökumenikus pátriárkákhoz, buddhista, hindu, muzulmán és zsidó közösségekhez. …
A '80-as évektől kezdve a mozgalom a nyilvánosság elé lépett különböző akcióival (pl. Time out, 1990 óta; Run4unity, 2005-2008) illetve rendezvényeivel (Genfest: 1975, 1980, 1985, 1990, 1995; Familyfest: 1981, 1993, 2005; Szuperkongresszus: 1992, 1997, 2002), amelyeket műholdakon az egész világra közvetítettek. … A mozgalom Magyarországon
Magyarországon a mozgalom jelenléte kezdetének jelképesen Chiara Lubich 1961-es budapesti látogatását tekintik. Lelkisége A mozgalom katolikus keresztény értékeket képvisel. Legfőbb vonása, hogy alapvetően közösségi. Különös hangsúlyt fektet a párbeszéd minden formájára, és bár evangéliumi értékeken alapul, de nem hanyagolja el, sőt, felhívja a figyelmet a más vallásokban és más kultúrákban fellelhető hasonló értékekre is. Tevékenységek Szociális kezdeményezések
A mozgalomban a 60-as évek óta nagy hangsúlyt fektetnek különböző szociális tevékenységekre: 1966-ban orvosokat küldtek a kameruni Fontembe, ahol a gyermekhalandóság a törzs kihalásával fenyegetett. Azóta vízerőművet, kórházat és iskolát építettek és működtetnek a településen. Családok közti segélyterveket indítottak (távtámogatás, egy nehéz helyzetű gyermek anyagi támogatása felnőtt koráig). Ázsia (pl. Fülöp-szigetek) és Dél-Amerika (pl. Brazília) nyomornegyedeiben is állandóan jelen vannak. Párbeszéd
A mozgalom négy párbeszédben vesz részt aktívan: Politika A mozgalom tagjai az 50-es évek óta jelen voltak az olasz törvényhozásban. 1996-ban létrejött a Politikai Mozgalom az Egységért, amelynek tagjai, bár különböző pártokhoz tartoznak, magukénak érzik az egyesült világ gondolatát és szeretnének hozzájárulni annak megvalósításához. Minden tagja ahhoz a párthoz tartozik, amely a legközelebb áll gondolkodásmódjához, az általa fontosnak tartott értékekhez. Céljuk a hozzáértő, konstruktív egymásra figyelés és párbeszéd, hogy a politikai tevékenység a közjó érdekében történő tevékeny szeretetté váljon. Gazdaság
A mozgalom álláspontja, hogy a pénzügy és a gazdaság világának globalizációja által egyrészt új perspektívák nyílnak, másrészről viszont egy olyan fejlődési modell nyer egyre nagyobb teret, mely a szegények és gazdagok között elmélyíti a különbséget. Mindez mélyre ható változásokat tesz egyre sürgetőbbé a közgondolkodásban és a gazdasági tevékenységben. Média A mozgalom saját, világszerte 43 kiadásban megjelenő folyóirattal és saját kiadóval rendelkezik (Citta Nuova, Magyarországon Új Város), valamint egy felszerelt stúdióval (Centro S. Chiara), ezen kívül tagjai között találjuk jelentős médiumok és egyetemek munkatársait is (BBC, Caritas, Corriere della sera, Duna Televízió, Hollywood különböző munkatársai, RAI, Radio Capital, Radio Vaticana, Stuttgarter Zeitung, Telepace, The Irish Independent, Universita Salesiana Roma, argentin, uruguayi nemzeti TV). Művészet A mozgalomhoz a kezdetektől kezdve tartoztak művészek. Az őket összefogó program, a Clarté 1999-ben jött létre Olaszországban. 2005-ben a zene területén dolgozók létrehozták a One-beat programot. A mozgalomhoz tartozó művészek a legtöbb művészeti ágat képviselik: A mozgalomhoz tartozó sportolókat, edzőket, sportorvosokat és testnevelőket a Sportmeet program fogja össze.
Kiegészítés: (Ezen a honlapon többek között ilyen alcímek találhatók: „EGYESÜLT VILÁG”; „Az Egyesült Világ Hete”) Budapesten találkozik augusztus végén 85 ország 12.000 fiatalja. A jelenlevők tanúságot tesznek arról, hogy nemzetközi szinten is lehetséges összefogás az igazán fontos emberi értékek megvalósítása érdekében. … A Fokoláre mozgalom fiataljainak célkitűzése szerint: „Az emberiség a testvériség szellemében alkosson egy nagy családot!” Ennek szellemében 1973 óta kilenc világtalálkozót rendeztek az egység megélésért. A tízedik találkozó, a Genfest 2012 Magyarországon, Budapesten lesz augusztus 30. és szeptember 2. között. A Budapest Sportarénában több mint tízezer fiatal tesz amellett hitet, hogy az élet fontos kérdéseinek megoldásában sokat segíthet az összefogás. Az együttlét jelmondata: Let’s bridge, vagyis Alkossunk hidat is kifejezi a rendezvény ars poeticáját. A szombat délelőtti műsorban a megnyitó beszédeket láthatják a nézők, s megismerhetik Tarcisio Bertone vatikáni bíboros államtitkár levelének tartalmát. Ezt követi az Alkossunk hidat találkozó délelőtti programja, amelynek keretében az előző nap legfontosabb eseményeit is bemutatják. A gazdag, gondolatébresztő program során a fiatalok lélekben ellátogathatnak a kairói Tahrir térre, végigélhetik a thaiföldi árvíz gyötrelmeit, s végiggondolhatják, hogy különböző helyzetekben hogyan lehetnek az egyesült világ építői. A rendezvény szervezői nem jöttek üres kézzel: a projekt részeként Budapesten hirdetik meg azt a javaslatot, hogy létesüljön – az ENSZ által is elismert – állandó, nemzetközi megfigyelő szerv, amely az egyetemes testvériség szempontjából vizsgálja a világ eseményeit. „Let’s bridge” vagyis Építsünk hidakat – ez a címe a 10. Genfestnek, vagyis a fiatalok „ünnepének". Az egész világról a legkülönfélébb nemzetiségű és kultúrájú fiatalok ezrei találkoznak Budapesten. Közös céljuk az egység, mely egyben mindennapjaik törekvése és társadalmi tevékenységük mozgatórugója is. Egység a népek, különböző kultúrák, különböző társadalmi csoportok között, egység a generációk között is, a családban, csoportok és mozgalmak között, különböző felekezetű keresztények vagy különböző vallások követői között. Az egységnek számtalan útja van, amelyen már elindultunk, hogy az egyesült világ felépítésén munkálkodjunk. Mi a Genfest? A Genfest Chiara Lubich, a Fokoláre Mozgalom alapítójának prófétai elgondolásából született. Fiatalok találkozója, akik meg akarják mutatni a világnak, hogy az egyetemes testvériség, az egyesült világ olyan Ideál amelyért érdemes élni. …
A Genfest tehát a találkozás, amikor megosztják egymással eddigi tapasztalataikat, beszámolnak a folyamatban lévő tevékenységekről, projektekről, kezdeményezésekről, köztük például az évtizedek óta működő Afrika-tervről, a „Skip a meal – Hagyj ki egy étkezést” akcióról Costa Ricában az afrikai éhezők megsegítésére, vagy a „Jó bent és jó kint” kezdeményezésről a milánói börtönben, stb.
Felhívás, hogy lássunk neki azzal a bizonyossággal, hogy minden ember főszereplője saját történetének és a nagybetűs történelemnek is, tehát hatással tud lenni a világban tapasztalható széthúzásra, és hozzájárulhat, hogy ledőljenek a közömbösség, az előítéletek és az egoizmus okozta akadályok. Az esemény szervezése is az egység megtapasztalása, mert a munka során a másik folytonos befogadására és meghallgatására törekszenek, és ez igazi párbeszédet szül és mély kapcsolatok kialakulását eredményezi. Számos téma előtérbe kerül majd: a gazdaságtól a művészetig, a politikától a társadalmi problémákig, a vallások közötti párbeszéden és a legmagasabb emberi értékeken keresztül a környezetvédelemig és a kommunikációig, nemzetközi közegben, amely minden résztvevőt külön-külön és együtt is arra késztethet, hogy a „testvériség hídjait” építse saját környezetében. [Figyelem: egyetlen szó nem esik Istenről, Jézus Krisztusról, az Ő tanításáról, a kereszténységről, pláne nem a katolicizmusról, vagyis Isten jogairól, és az embernek Istennel szembeni kötelességeiről, hanem csak az emberek jólétéről.]
|
vissza