Az FSSPX német disztriktjének vezetője, Pater Franz Schmidberger a közösség havilapjának bevezetőjében ezt írta a Rómával folyó tárgyalások kapcsán: „A Szentszékkel való kapcsolatunk normalizálása érdekében Rómával folytatott tárgyalásaink megakadtak – mindazonáltal túlzás kudarcról beszélni, ez helytelen és nem is méltó az ügyhöz.” – Hogy ez a megakadás mit is jelent voltaképpen, nos, arról néhány nappal ezelőtt a rendfőnök beszélt Párizsban.2012. november 11-én, Toursi Szent Márton ünnepén az FSSPX rendfőnöke, Msgr. Bernard Fellay a párizsi Saint Nicolas de Chardonnet templomban bemutatott szentmisén mondott prédikációjában részletesen rekonstruálta a közösség és Róma közti viszonyban az elmúlt hónapokban lezajlott eseményeket, illetve beszélt a tárgyalások megszakadásának okairól. A vatikáni szakértő, Andrea Tornielli Msgr. Fellay kijelentéseit „Fellay először válaszol nyilvánosan és rekonstruálja az elmúlt hónapok eseményeit” című cikkében imígyen foglalta össze: 2012. szeptember 6-án Bernard Fellay püspök az Ecclesia Dei Pápai Bizottsághoz küldött levelében több időt kért a Szentszék javaslatára adandó válaszuk kidolgozására. A Szentszék teljesítette ezt a kérést; ezt a bizottság október 27-i közleményében hozta nyilvánosságra [lásd a honlap „A Vatikán több időt ad a Pius Közösségnek a válaszadásra” című október 28-án feltett cikkét]. Fellay november 11-i beszédében először kijelentette, hogy Richard Williamson püspök kizárását nem befolyásolták a Szentszékkel való kapcsolatok, hanem az „olyan probléma” következménye volt, „mely hosszabb idő óta fennállt”. Ezután azt a kérdést tette fel, hogyan láthat Róma az olyan gesztusok mellett, mint például az Assisi-i vallások-közötti találkozó vagy II. János Pál koráncsókja, kontinuitást a II. Vatikáni Zsinat és az Egyház tradíciója között? A rendfőnök határozottan a Szentszék és az ott tevékenykedő személyek közötti ellentmondásról beszélt, miközben az auktoritás gyakorlásában meglevő „megosztottságot” és a tradicionalisták javára hozott döntések „szabotázsát” említette. Fellay arra emlékeztetett, hogy a hitbeli tárgyalások írásos megegyezés nélkül fejeződtek be, a pápa mégis „felajánlott egy kánoni megoldást”.
A püspök hivatalos közlésekről beszélt (ezek közé tartozott a preambulum szövege és a feltételek), melyek szemben álltak az Ecclesia Dei egyes tagjainak és egy bíboros félhivatalos megnyilvánulásaival, melyek azt állították, hogy XVI. Benedek a Pius Közösséget feltételek nélkül el fogja ismerni. [Ilyen híresztelések valóban napvilágot láttak akkor, amikor 2011 nyarán kitudódott, hogy Rómába kérették Fellay püspököt, úgy emlékszem, magától Tornielli-től is.] – Az elmúlt hónapokban tehát, mondta a püspök, egymásnak ellentmondó hivatalos és félhivatalos nyilatkozatok bukkantak fel a kiegyezést érintő pápai akarattal kapcsolatban.
Ezt követően Fellay az új misével kapcsolatban „pusztításokról” beszélt, melyeket az új mise provokált, a pusztítások között konkrétan „a hit elvesztését” és „az üres templomokat” nevezte meg. „Az új mise rossz. Ezt válaszoltam Rómának. Mi általában nem beszélünk az új mise jogszerűségéről, egyszerűen azt mondjuk, hogy az új mise rossz, és ez elég.” Fellay szerint a mostani válság „valószínűleg a legrosszabb, melyet az Egyház valaha is átszenvedett”, mert „olyan püspökök és bíborosok vannak, akik a lelkeket többé nem a mennyországba vezetik, hanem olyan utakat áldanak meg, melyek a pokolba vezetnek”. Prédikációját azzal zárta, hogy a La Salette-i és Fatima-i jelenéseket idézte, melyeknek jövendölései „fájdalmas, szörnyű időt” jósolnak, és Rómáról, hogy az „elveszti a hitet”, és „az Antikrisztus székhelyévé” válik.
(szerk. megj.: Első olvasatra hajlunk arra, hogy megkönnyebbüljünk, Róma sem akarja a kiegyezést – hiszen a feltételei 40 év óta elfogadhatatlanok az FSSPX számára, következésképpen, ha ezeket kéri, maga is pontosan tudja, hogy egy elveihez hű FSSPX nem egyezhet ezekbe bele, egy elveivel szakított közösség pedig csak új FSSPX-t szül – és most már Fellay püspök sem, sőt, azt mondja: „tovább folytatjuk a harcunkat”.
Második olvasatra azonban bizonyos dolgok szemet szúrnak: Kérdés, kérdés hátán, melyeket különösen a bizalmatlanság kelt és táplál. A legrosszabb megoldás az, ha már a piuszos vezetők is úgy viselkednek, mint a modernisták, például XVI. Benedek pápa: mást mondanak, és mást tesznek. Feltéve: 2012. november 23. |
vissza