„Excellenciás Úr, miért kérdőjelezi meg az augusztus 20-i Eleison kommentárjában a római egyházi képviselők őszinteségét és jó szándékát? Hiszen ezek a megbízottak csak a Szent X. Pius Papi Közösségnek Rómától való elidegenedésének akarnak véget vetni. Ön e megbízottakat mégis a görögökkel hasonlítja össze, akik a trójaiakat tudatosan akarták a trójai falóval megtéveszteni. Ezzel szemben ezek a rómaiak csak a tradicionalista katolikusok és az egyházi vezetés között fennálló hosszú és fájdalmas szakadást akarják megszüntetni.” A válasz így hangzik: Nekünk egyáltalán nincs szükségünk, hogy e rómaiak őszinteségét és jószándékát kétségbe vonjuk. Csakhogy éppen itt van a probléma. Mert csaknem 500 év protestantizmus és liberalizmus után korunk olyan súlyosan össze van zavaródva és annyira a feje tetejére van állítva, hogy a világ olyan emberekkel van tele, akik helytelent cselekszenek, mégis meg vannak győződve tettük helyességéről. Minél jobban meg vannak ezek az emberek győződve arról, hogy a helyeset cselekszik, annál veszélyesebbek. Mert annál nagyobb szubjektív őszinteséggel és jó szándékkal váltják tettekre az objektív téveset, és másokat is magukkal rángatnak. Minél őszintébben vannak tehát a mai rómaiak újegyházuk helyességéről meggyőződve, annál hatékonyabban verik szét az igazi Egyházat. „De, Excellenciás Úr, egyedül Isten tudja szándékaikat megítélni!” A szubjektív szándékok összehasonlítva a lényeggel, másodlagosak, hiszen az igaz hit védelméről van most szó. Ha a rómaiak jószándékúan akarják a Pius Közösséget a hivatalos egyházba bevinni, akkor én szerethetem őket magánemberként, tévedéseiket azonban akkor is gyűlölöm. Ha azonban a rómaiak gonosz szándékkal cselekszenek, mert például tudják, hogy az igaz hitet akarják lerombolni, akkor nem szeretem őket, és egyúttal gyűlölöm a tévedéseiket.      Hogy a római tárgyaló partnerek szeretetreméltóak-e vagy sem, hogy én szeretem-e őket vagy sem, igen csekély, illetve semmilyen szerepet nem játszik a tévedéseikre nézve, melyek által e rómaiak objektíve elpusztítják az Egyházat. Ha szeretetreméltó emberel rettenetes tévedéseket képviselnek, akkor könnyen bekövetkezhet a következő: Vagy ugyanolyan szeretetreméltónak látjuk ezeket a tévedéseket, mint a képviselőiket, és ezáltal ezen emberek a liberalizmus irányába hajtanak minket, vagy ugyanolyan rettenetesnek tartjuk az embereket, amilyenek a tévedéseik, és ezáltal a zsinati pápák tévedései szedisvakantistává nevelnek bennünket.      Valóban az emberiség egész eddigi történetében még soha nem volt olyan könnyű, mint ma, hogy emberek annyira szeretetreméltóak lehessenek, mint amennyire borzalmasak a tévedéseik. Ez korunk egyik ismertetőjele. A helyzet valószínűleg csak az Antikrisztus alatt lehet majd még ennél is rosszabb. De az Antikrisztus előfutárai már most pusztulásba sodorják a világot. Mindeközben azon múlik minden, hogy azon római egyházi képviselők, akik 2011. szeptember 14-én a Pius Közösség vezetőivel találkoznak, az újegyház helyességéről – mint a II. Vatikáni Zsinat általi átformálás következményéről – meg vannak győződve. Ebben az esetben e rómaiak nagyon súlyos tévedés áldozatai. De az is lehet, hogy e római képviselők kiválasztásában megnyerő lényük is szerepet játszott, mely segítségükre lehet, hogy a Pius Közösséget könnyebben bevezessék a hivatalos Rómába.      Akkor, kedves Olvasók, nem lehetnek meglepődve, ha majd minden úgy lesz tálalva, mintha a Pius Közösség Róma nemes ajánlatát és jó szándékát nem becsülné és visszautasítaná. Holott valójában a Papi Közösség mindössze a rómaiak rettenetes tévedéseit utasítják vissza.      Éljen az igazi Róma! Éljenek a kedves rómaiak! De Isten óvjon bennünket a tévedéseiktől! „Excellenciás Úr, mi e rómaiak fő tévedése?” Az, hogy az embert tolják Isten helyére. A hitehagyás felé tartanak és megszámlálhatatlanul sok lelket rántanak magukkal. Kyrie eleison Feltéve: 2011. augusztus 28.