Pater Lorans, aki Fellay püspök szóvivőjeként tartózkodott Rómában a szeptember 14-i találkozókor, válaszolt néhány újságírói kérdésre. Az interjút leközölte a közösség németországi honlapja, melynek szerkesztője, Pater Steiner érzékelhetően alig várja, hogy a megegyezés létrejöjjön. Kérdés: Történelmi pillanat tanúi vagyunk, vagy egyszerűen csak egy újabb eseményről van szó? Pater Lorans: Inkább egy új szakaszról beszélhetünk. Mindazok után, amik az elmúlt években Róma és a közösség között történtek, normálisan következik, hogy a jövő kilátásairól tárgyaljanak. És ez történt szeptember 14-én.      Megállapítható, hogy a közösség teológusainak nagy nyitottsága a tanbeli nehézségek megvitatásánál semmilyen módon nem akadályozta ezt az új szakaszt. Róma egészen pontosan ismeri a pozíciónkat, és Levada bíboros e pozíciók pontos ismeretében nyújtotta át Fellay püspöknek a doktrinális preambulumot. Kérdés: Követni fogja a közösség Fellay püspököt, ha ő e preambulumot elfogadja? Pater Lorans: Egy megegyezés Rómával szabályozná a közösség kánoni helyzetét. De ez kevésbé döntő, mint az a tény, hogy a tradíciónak, ennek az elmúlt 40 évben olyan gyakran gyalázott, sőt üldözött tradíciónak, ezáltal visszaadnák a polgárjogot az Egyházban. Ez a folyamat a Summorum Pontificum motu proprioval kezdődött, mely kijelenti, hogy a régi misét soha nem tiltották be. Igen, egy intenzív vizsgálat után, melyet Róma vár tőle, Fellay püspök beleegyezését adhatja, és a közösség ezt bizonyára támogatni fogja. Kérdés: Milyen nagy a szabadság a II. Vatikánum szövegeiről folytatott vitában? Pater Lorans: Pontosan ez a kérdés! Mivel a preambulum továbbra is bizalmas, nem tudok a hivatalos nyilatkozathoz semmit hozzátenni.      Ebben világosan benne van, hogy a zsinatnak azon pontjairól, melyek nehézségeket idéznek elő, vitázni lehet anélkül, hogy ezáltal az Egyházhoz való tartozás megkérdőjeleződne. Ezzel elismerik, hogy ezek a vitatott szövegek nem követelik ugyanazt az elfogadást, beleegyezést, mint ami a dogmáknál kötelező.      Mások biztosak abban, hogy ez a preambulum a zsinat teljes respektálását, hitelességének elfogadását és tanainak legitimitását követeli a közösségtől. Ha kérdésénél maradok, akkor ez már azt jelentené, hogy a zsinattal kapcsolatos diszkusszió egyszerű lehetősége is „egy kicsit sok”.      Nyilvánvaló különbség áll fenn a 2011. szeptember 14-i közlemény és azon jegyzet között, melyet az államtitkárság fogalmazott meg 2009. február 4-én, amiben ez áll: „A Szent X. Pius Papi Közösség jövőbeli elismerésének elengedhetetlen feltétele a II. Vatikáni Zsinat és XXIII. János, VI. Pál, I. János Pál, II. János Pál és XVI Benedek pápák tanításának teljes elfogadása.”      E két nyilatkozat között két év teológiai párbeszéd van, melyek Mgr. Fellay szerint lehetővé tették, hogy „a doktrinális problémákat elmélyítsék és megvilágítsák”. Vajon Rómában 2009 és 2011 között történt valamilyen fejlődés? Ha igen, a közösség teológusainak fejtegetése hozzájárult ehhez? A válaszokat magára bízom. 2011. szeptember 24.