|
Megjegyzések Williamson püspök „Zsinati teológia – I.” című, 2010. június 5-i Eleison kommentárjához.
1. Amikor a római császárok ki akarták irtani a zsidó és keresztény vallást (mely számukra ugyanazt jelentette), úgy gondolták ennek legjobb módja, ha a szent helyeket megszentségtelenítik, helyükre saját isteneik templomait építik. Így is lett. Akkori szemmel nézve hallatlan, borzalmasan fájdalmas blaszfémia, amikor Urunk Jézus Krisztus életének, szenvedésének szent helyein bálványoknak áldozó imahelyek keletkeztek.
A zsinati teológia és az elmúlt száz év szellemi alakulását vizsgálva, többek között ez a két kérdés is felmerül:
Amikor a Történelmi Hivatalban az 1960-as és későbbi évek ügynök-ügyeit kutattam, döbbenten olvastam, hogy az iratokban szereplő papok többsége már ebben az időben a maihoz hasonló szellemben élt. Például Dóczi Zsigmond domonkos atya, ebben az időben plébános, már 1967-ben, tehát alig két évvel a zsinat után új rítusú misét mutatott be egyházközségében! És erre nagyon büszke volt. Az 1956 után börtönbe került papok legnagyobb része a legmodernebb irányzatot követte, a zsinat modernista teológusainak hű követői volt. És ha Magyarországon, a vasfüggönynek ezen az oldalán ez volt a helyzet, akkor milyen lehetett odaát, a szabad világban? Ahogy Molnár Tamás Az ellenforradalom című könyvében kifejtette, a forradalmak nem az utcán, hanem az irodalomban, a fejekben, azaz az iskolákban, a jövő generációk képzésében kezdődik. Az egyházi főiskolák, papneveldék már a 19. század vége óta egyre inkább a modernisták kezébe kerültek. Szent X. Pius pápa felismerve a veszélyt, bevezette ugyan az anti-modernista esküt, de a fejekben terjedő forradalmat nem tudta megállítani, felszámolni, az teljes erővel működött tovább és aratta egyre szélesebb körökben „sikereit”.
Úgy tűnik tehát, hogy nem a zsinat hozta meg a változásokat, vagyis a zsinat nem a kezdet, hanem a vége volt egy folyamatnak, mintegy az első lezárása a modernista gondolkodásmódból fakadó változásoknak. És ha ez igaz, akkor a második kérdésre nem abszurd azt állítani, hogy e szomorú körülmények miatt a tradíció számára a zsinat talán nem is jelentett akkora rosszat, mint ahogy most gondoljuk. Ezek persze csak spekulációk, ráadásul egy laikus spekulációi, de magyarázatot adnak arra a kérdésre, hogy miért engedte meg Isten a zsinatot, és miért engedi, hogy a válság ilyen sokáig tartson. – Az Egyház megérdemelte a zsinatot, mert a papság nagy része nem volt többé méltó és alkalmas, hogy a szent miseáldozatot bemutassa. Másfelől világosan meg kell mutatkoznia, hogy kik az „igazak”. És azért lesz minden egyre rosszabb, hogy mindenkinek, a kevésbé „figyelmeseknek” is, meg legyen a lehetősége a bajok felismerésére, és utána dönthessen, a juhokhoz vagy a bakokhoz akar-e tartozni. 2010. június 14. |
vissza