|
A gyónás intézménye az Egyház isteni alapításának meggyőző bizonyítéka. Aranyszájú Szent János mondja: „A papoknak olyan hatalom adatott, amely még az angyaloknak sem.” Megdöbbentőek Liguori Szent Alfonz gondolatai is: „Ha az egyik gyóntatószékben maga Krisztus ülne, a másikban egy pap: a kettő közül egyik sem bocsáthatna meg több bűnt.”
Isten jósága úgy intézkedett, hogy a pap közbenjárásával minden bűnünk bocsánatot nyerhessen.
Ne halaszd a szentgyónást holnapra: ki tudja, megéred-e a holnapi napot. Vigyázat, a betegnek a bánata is beteges! Ismerd meg magad! Ez a fő szabály! Bűne, fő hibája mindenkinek van! A főbűnök bűnös készségek, az eredeti bűn következtében önként jelentkező rossz hajlamok. Nézzük sorra ezeket. 1. Kevélység: saját kívánságunk rendetlen hajhászása. Megnyilatkozásai a nagyzási hóbort, rendetlen önszeretet, mások háttérbe szorítása, megvetése, öndicséret, becsülethajhászás. Fajai ezek: vakmerőség, azaz nagy, de erőinket meghaladó tettre vágyakozás. Rendetlen rang- és hivatalhajhászás (mindenkit megfúr, befeketít, csak hogy ő fehér maradjon). Hiú dicsőséghajhászás ez: szavakban kérkedés, hetvenkedés – tettekben erény színlelése, képmutatás, alakoskodás, makacsság, egyenetlenkedés, kötekedés, elégedetlenség. 2. Fösvénység (kapzsiság): rendetlen törtetés ideiglenes földi javak után. Rokon bűnök: a szív eldurvulása, az emberekkel szemben gorombaság, az erőszakosság, a hamisság, a cselszövés, az adott szó megszegése, az árulás, az esküszegés. Következménye: állandó nyugtalan élet. 3. Az irigység: mások javán való szomorkodás, mert abban saját kiválóságunk gyengítését látjuk (ha más örül, az nekem szomorúság). Rokon bűnök: megszólás, káröröm, titkos áskálódás. (Tudod, rendes, de csúnya a nyelve; szelíd, de nagyon lusta. Mindig az a „de”, amellyel a jót tökéletesen lerontjuk, a nyíl, amelyet másokra irányítunk.) 4. Torkosság: az étel, ital rendetlen élvezetében jelentkező bűnös készség, a mértékletesség ellentéte. Idevág a falánkság is, az ételben való válogatás, finnyásság. Ne legyen soha probléma, mit eszünk! Rokon bűnök: mértéktelen vigadozás, spicces állapotban szószátyárság, modortalan beszéd, testi-lelki javakban nyilvánuló rendetlenség, gondozatlanság, hanyagság, slendriánság, részegség. 5. Harag: hevességgel párosult rendetlen, ingerlő indulat. Fokai: neheztelés (tréfáért is megsértődik), düh, őrjöngés. Rokon bűnök: ok nélküli méltatlankodás, bosszúvágy, gyalázkodás, káromkodás. (Haragvó állapotban számolni kell 10-ig!) 6. Jóra való restség: renyheség, lustaság, nemtörődömség. Rokon bűnök: lelki dolgokkal szemben ellenszenv, gyűlölet, tunyaság, belső szétszórtság (mindig máshol a szeme, gondolata).
7. Bujaság: Itt tisztán kell látni. Az ember test és lélek, anyag és szellem, hús és vér. Az ember tökéletes antagonizmus. Kettősség feszül benne. A test lefelé, a lélek felfelé tör. Ebben a gigászi harcban szabad akaratommal tudom állni a vártát. Amíg vér és hús van bennünk, addig az ilyen kísértés lehetősége mindig fennáll. De ha komolyan vesszük hivatásunkat, nem lesz baj. Kellő magaslatból jobban látjuk a dolgokat.
Vigyázzunk nagyon a tisztaságra! Törékeny edényben hordozzuk! Vigyázni kell mindig a három lépés távolságra, a megfelelő komolyságra. Benzines- vagy puskaporos hordóhoz nem megyünk gyufával: robban!
Ha a keresztény életben tökéletesen előre akarunk haladni, feltétlenül a fő hibánk gyökerére kell tennünk a fejszét. A vadhajtások lemetszésével csak tüneti kezelést nyújtunk, de nem gyógyítunk.
Célunk: A bennünk lévő kegyelem kivirágoztatása, kibontása. Ezért a dudvát, a vadhajtást állandóan nyesni kell. |
vissza