Kedves Hívek! Miként a sajtónyilatkozatomból láthatják, „a négy, S. E. Marcel Lefebvre érsek által 1988. június 30-án felszentelt püspök kiközösítését, melyet a Püspöki Kongregáció az 1988. július 1-én kibocsátott dekrétumával jelentett ki, és melynek érvényességét mi mindig vitattuk, ugyanezen kongregációnak egy második dekrétumával, 2009. január 21-i dátummal XVI. Benedek pápa utasítására visszavonták”. Ez volt az az imaszándék, amit a 2008-as Krisztus-Király ünnepen Lourdes-ban Önökre bíztam. Önök várakozáson felül válaszoltak kérésünkre, hiszen 1.703.000 rózsafüzért imádkoztak, hogy Boldogságos Szűzanyánk közbenjárására ez a gyalázat véget érjen, mely a közösség püspökeinek személyén keresztül mindazokat terhelte, akik a közösséggel közelről vagy távolról kapcsolatban álltak. Adjunk hálát most a Boldogságos Szűz Máriának, aki a Szentatyát erre az egyoldalú, jóindulatú és bátor aktusra rávette. Biztosítsuk a Szentatyát buzgó imánkról. A Szentatya eme gesztusának köszönhetően a tradícióhoz kötődő katolikusokat az egész világon a jövőben többé már nem érheti jogtalan módon megvetés és elítélés azért, mert atyáik hitét megőrizték. A katolikus tradíció nincs többé kiközösítve. Bár nem is volt soha kiközösítve, de a gyakorlatban túl gyakran és gyalázatos módon így bántak vele. Csakúgy, ahogy a tridenti mise sem volt soha eltörölve, miként ezt a Szentatya 2007. július 7-én nyilvánosságra hozott Summorum Pontificum Motu Proprio-jában szerencsére megállapította.
A mostani január 21-i dekrétum idézi az elmúlt év december 15-én Castrillon Hoyos bíborosnak írott levelemet, melyben kifejezésre juttattam a mi összetartozásunkat „Jézus Krisztus egyházával, mely a katolikus Egyház” és – már többedszer – azt a tényt, hogy mi elfogadjuk az Egyház kétezer éves tanítását és Péter primátusát. Azt is kiemeltem, mennyire szenvedünk az Egyház jelenlegi helyzete miatt, ahol ezt a tant és ezt a primátust oly gyakran nevetségessé teszik, és még hozzáfűztem: „Készek vagyunk vérünkkel a Credo-t leírni, az anti-modernista esküt és IV. Pius hitvallását aláírni, akceptáljuk és magunkévá tesszük az összes zsinatot a II. Vatikáni Zsinattal együtt, mellyel kapcsolatban azonban kifejezésre szeretnénk juttatni fenntartásainkat”.
„Eszmecseréket” is szeretnénk elindítani – melyeket a dekrétum „szükségesnek” nevez – azokról a tanbeli kérdésekről, melyek minden idők tanítóhivatalával szembeállnak. Csak válságot tudunk megállapítani, mely az Egyházat ma rázkódtatja és melyhez hasonlót eddig nem ismertünk: a hivatások válságát, a vallási gyakorlat, a katekizmus-oktatás és a szentségek fogadásának válságát. Már VI. Pál a „Sátán füstjének” az Egyházba való beáramlásáról és az Egyház „önpusztításáról” beszélt. II. János Pál nem habozott azt mondani, hogy a katolicizmus Európában a „szótlan aposztázia” állapotában van. Röviddel a pápai trónra való emelése előtt XVI. Benedek magát az Egyházat egy olyan hajóval hasonlította össze „ahová a víz minden oldalról bezúdul”. Kedves Hívek, az Egyház édesanyja, a Boldogságos Szűz Mária kezeiben nyugszik. Mi is őrá bízzunk magunkat. Hozzá könyörögtünk minden idők miséjének szabadságáért, mindenhol és mindenki számára. Őt kértük a kiközösítési dekrétum visszavonásáért. Hozzá könyörgünk az imáinkban, hozzá, aki a bölcsesség székhelye, hogy adja meg ezeket a szükséges tanbeli megvilágosodásokat, melyekre a megzavarodott lelkeknek napjainkban akkora szükségük van.
Menzingen, 2009. január 24.
További információk más nyelveken is itt találhatóak: |
vissza