|
Figyelmeztetés: Ugyan igaz az a mondás, hogy egy csecsemőnek minden vicc új, és ezért talán helyesebb lenne minden olyan hír előtt, mely egy régebbinek a folytatása, bizonyos mértékig ismertetni az előzményeket is, a mostani hír-áradat miatt ez szinte lehetetlen. Ezért arra kérem az olvasókat, hogy a „frissítés” oldalon nézzenek utána az elmúlt hetek cikkeinek, azokban megtalálják mindennek az előzményét.
A német püspökök minapi nyilatkozatát lásd: Csak a holttestünkön keresztül) című cikkben Wolfgang Graf a (Szent Péter Papi Közösséghez közel álló és a Szent X. Pius Papi Közösséget alkotmányukban elutasító) „Pro Sancta Ecclesia” laikus egyesület elnöke, amely Németországban évtizedek óta harcol a régi rítusért. Ez a kommentár az egyesület hivatalos lapjában, az „IK-Nachrichten” márciusi kiadásában jelent meg.
A pápa ellenségei – ez az elmúlt hetek eseményeiből egyértelműen kiderült – új egyházat akarnak alapítani – és a jelek szerint a nemzeti püspöki konferenciákban ők vannak többségben.
Itt néhány fontos részlet a Wolfgang Graf kommentárjából: A Williamson-ügy sok mindent megváltoztatott. Emiatt sürgősen szükségessé vált egy józan helyzetelemzés. Mindenekelőtt tudni kell, hogy az Egyház ellenségeinek látószögében elsősorban maga a pápa áll. De mivel az ő személye nem kínál támadási felületet, rajta kívül kell keresni a lehetőségeket a támadásra. A Williamson-ügy ezért kínált nagyszerű lehetőséget a pápa elleni harc megindítására. A Williamson-ügy óta a pápa egyházon belüli ellenfelei a Vatikánban egy ú. n. „kabinett szisztémát” akarnak létrehozni, melynek feladata lenne a jövőben megelőzni a hasonló „baleseteket”. E követelés eredménye az lenne, hogy a pápa egy egyházi kormány miniszterelnökévé válna, akit olykor le is lehetne szavazni. A pápa e követelést nyilvánvalóan nem fogja elfogadni, hiszen ez sem a Krisztus alapította Péter-hivatalnak, se az I. Vatikáni Zsinat definícióinak nem felelne meg. Másfelől viszont az eddig szóba jött modellek, melyek a Pius Közösségnek és püspökeinek nagyon messzemenő kanonikus mozgásteret biztosítottak volna, elvesztették realitásukat. Ez a sansz a Williamson-üggyel el lett játszva.
Sőt, az egyesség támogatóira mért csapás még ennél is nagyobb. Amíg a Pius Közösség nem állt a pápa fénysugarában, nem volt érdekes, de azért megfigyelés alatt állt. Az ellenség dossziét vezetett az érintettekről. És amikor a pápa fénykörébe kerültek, megnyitották e dossziékat, mert ezzel a pápát remélték eltalálni. Mostantól kezdve a média kritikus (hisztérikus) nyilvánossága előtt a közösség püspökeinek tevékenysége nem marad megfigyelés nélkül. Róma és a nyilvánosság a Pius Közösségből jövő vitapartnereiknek az elmúlt hónapok eseményeivel kapcsolatban is minden bizonnyal kérdéseket fognak feltenni: Miért hívták meg éppen Williamson püspököt Németországba? Miért nem akadályozták meg a végzetessé vált interjút vele? Miért került fel a német kerület hivatalos honlapjára éppen december közepén Tissier de Mallerais püspök azon interjúja, melyben ő a pápát modernistának és eretneknek nevezte, amikor a december 15-i, a kiközösítés feloldását kérő levélnek már megvoltak a tervezetei? Ki a felelős ezért? Mennyire vehető komolyan Tissier püspök kérése a kiközösítés feloldására, amikor e vádakat a mai napig nem vonta vissza? Milyen püspöki funkciók képzelhetőek el ezek után Tissier püspök számára?
Leggyorsabban a II. Vatikáni Zsinat elismerésének „problémája” tűnik megoldhatónak. Ratzinger bíborosnak 1988-ban a chilei püspökök előtt tett kijelentései és mindenekelőtt a konzervatív zsinati résztvevőknek követelésére VI. Pál pápánál keresztül vitt interpretálási segítség, a „Nota explicativa praevia” mutatják ehhez az utat. (szerk. megjegyzése: e kommentár tipikus példája annak, hogyan lehet a jóindulat meze alatt rosszindulatú és hamis dolgokat terjeszteni. A jóakarat leple alatt az ellenség javára tenni. A napokban következik egy saját kommentár, mely az események és e cikk hátterét igyekszik majd hitelesen megvilágítani.) |
vissza