Figyelmeztetés: Ugyan igaz az a mondás, hogy egy csecsemőnek minden vicc új, és ezért talán helyesebb lenne minden olyan hír előtt, mely egy régebbinek a folytatása, bizonyos mértékig ismertetni az előzményeket is, a mostani hír-áradat miatt ez szinte lehetetlen. Ezért arra kérem az olvasókat, hogy a „frissítés” oldalon nézzenek utána az elmúlt hetek cikkeinek, azokban megtalálják mindennek az előzményét. Főpásztorok I.: Háború a Westminsterben Murphy O'Connor bíboros Burke érseknek, a Vatikán legfelsőbb bírájának „formai okokból” megtiltotta, hogy a Westminsterben régi rítusú főpapi misét mutasson be. Úgy látszik semmilyen eszköz nem elég ócska, ha a pápa ellen kell felhasználni. Lásd a hírrel kapcsolatban: WDTPRS Főpásztorok II.: Taps Schönborn részére – de kitől? Az inkább egyházellenes osztrák sajtó tele van Schönborn bécsi bíboros dicséretével, mert keresztül húzta Gerhard Maria Wagner plébánosnak az elrohadt linzi egyházmegye részére a pápa által eszközölt segédpüspöki kinevezését. Főpásztorok III.: Zollitsch érsek továbbra is az „El Rómától” irányt sürgeti A KNA hírügynökség „A támogatást erősíteni” cím alatt a hétvégén nyilvánosságra hozott egy interjút Zollitsch érsekkel, a német püspöki konferencia elnökével. Az interjúban előszeretettel „a német katolikusok fejének” nevezett érsek az Egyház jövőjéről fejtette ki saját nézeteit, melyek a több laikus, kevesebb pap, kevesebb Róma elvet képviselik. Az úgynevezett német püspöki konferencia elnöke, Robert Zollitsch érsek, már február 17-én tudatta a Pius Közösséggel, akik személyes levélben „nemzeti síkon lefolytatandó teológiai párbeszédre” hívták meg, hogy egy ilyen eszmecserére Németországban nem lát „szükségletet”. Vagyis visszautasította a párbeszédet – egy egész püspöki konferencia nevében.      Hogyan lehetséges, hogy a német püspöki konferencia nem képes arra, hogy a Pius Közösséggel találkozzon, mely ugyan nem szervezetként, de tagjai alapján az Egyház közösségén belül áll? Tegyük fel egy pillanatra, hogy a Pius Közösség valóban megállt „a zsinat előtt”, talán még X. Pius pápa idejében (1903-1914), amit az ellenségei úgyis mindig állítanak róla. Nem lenne ezért katolikus? Szent X. Pius pápa nem volt katolikus? Vagy talán a 20. századi 21. zsinat előtt megtartott 20 zsinat mind rablózsinat volt, melyek olyan szörnyűséges tévedéseket nyilatkoztattak ki, hogy bár zsidókkal és pogányokkal, agnosztikusokkal és hindukkal, de az összes eretnekek eme legrosszabbikával, az élő és holt „előzsinatosokkal” semmiképpen nem lehet párbeszédet folytatni? Vagy főnek az Egyház szentjei mind a pokolban, ami egyébként úgyis „üres”? A Pius Közösséggel való párbeszéd visszautasítása nem egyedül azért történik, hogy a négy szabálytalanul felszentelt püspök kiközösítését visszaköveteljék. Annak a mély vágynak az abszurd kifejeződése ez, hogy a Pius-pápákat és végül az egész II. Vatikánum előtti egyházat a hívek közösségéből kiszorítsák és így mintegy kiközösítsék. A szakadás hermeneutikája legnyíltabb és legkíméletlenebb formájában. Megtagadása a Jézus Krisztus által alapított Egyház önidentitásának és Isten üdvtörténetének totális tagadása az emberek között. Nem csak szkizma, hanem hittagadás is! Vajon azok erők, melyek a „zsinat megvalósításának” ürügyén a Krisztus Egyházától való szakadást véghezvitték, tényleg minden pozíciót megszállva tartanak már a teológia és a episzkopátus területén?      A tetszetős világetikához átfutott tegnapi Küngök és Drewemannok valóban átvették már teljesen a Tanítóhivatalt és leváltották a pápaságot? Vajon a püspöki hivatalban ülő üzemgazdák kollektívája felszentelt és nem-felszentelt zen-mesternőikből, szívességből prédikáló laikusaiból álló szakszervezeti házuraikkal együtt valóban végrehajtották már a szakadást és a harcot a maguk javára eldöntötték? Ezek szerint Benedek pápa, aki a valódi erőviszonyokat – úgy tűnik – tévesen becsülte meg, tényleg vesztett pozícióban áll?