|
Bernard Fellay püspök február 18-án interjút adott a "The Remnant" katolikus újságnak. A kérdéseket Brian Mershon tette fel a Szent X. Pius Papi Közösség rendfőnökének. Kérdés: A Vatikán 2009. január 21-i dekrétumában Giovanni Battista Re kardinális, a püspöki kongregáció prefektusa feloldotta a Szent X. Pius Papi Közösség négy püspökének kiközösítését. A testvérülethez tartozó hithű katolikusok, akárcsak az indokaikkal világszerte azonosuló sok katolikus ezt részben a kiközösítés feloldásáért legutóbb felajánlott mintegy 1,7 millió rózsafüzér eredményének gondolja. Mennyiben tulajdonítja Ön a Szentatya döntését ennek a spirituális csokornak? Fellay püspök: Minden Isten kezében van, és Isten ismer mindent a legjobban. Isten világra vonatkozó tervei és az emberek cselekedetei közti kölcsönhatás a hit nagy misztériuma. De én biztos vagyok abban, hogy a rózsafüzér-hadjárat nélkül a január 21-i dekrétumot nem bocsátották volna ki. Isten ugyanúgy tudott a rózsafüzér hadjáratról, mint a Szentatya elhatározásáról. Isten tervében minden imának megvan a maga helye. Kérdés: Az elmúlt évek több hivatalos nyilatkozatában Ön megjósolta, hogy amennyiben a Szentatya feloldja a testvérület püspökeinek kiközösítését, abból hatalmas belső harc keletkezik, és előfordulhat, hogy a püspökök, sőt még a bíborosok között is komoly nézeteltérés támad az Egyházon belül. Mit gondol arra vonatkozóan, hogy ez a harc most nem csak a Pius Közösség, de a Szentatya ellen is fordult? Fellay püspök: Tény, hogy nincs semmi visszajelzésem arról, mi történik a Vatikánban most. Csak azt látom, hogy harc dúl a pápa támogatóival szemben, míg mások arra használják a jelenlegi helyzetet, hogy nyomást gyakoroljanak a pápára és követőire. Kérdés: Gondolta volna valaha, hogy a kiközösítés feloldása ilyen erős negatív publicitást és a szekuláris média ekkora támadását vonja maga után?
Fellay püspök: Valóban nem. Tény, hogy nem számítottam ilyen heves támadásra a média vagy a püspöki konferenciák részéről. Az tudott dolog, hogy a progresszivisták körében évek óta erős ellenállás uralkodik velünk szemben, de az mégis elképzelhetetlen volt, hogy ilyen módszereket fognak bevetni ellenünk, mint amiket az elmúlt hetekben használtak. Kérdés: Mi a következő lépés? Van Önnek speciális menetrendje a II. Vatikáni Zsinat problémás pontjainak teológiai megvitatásához? Elárulhatja nekünk, hogy a Pius Közösség és a római kúria részéről kik fognak részt venni a megbeszéléseken?
Fellay püspök: Még nincs semmilyen menetrendünk. Majd meglátjuk, hogyan alakulnak Rómával a következő hónapokban a tanról és a keresztény élet más, szintén fontos elemeiről folyó nélkülözhetetlen megbeszélések. A kellő időben majd fel fogjuk fedni azok nevét, akik e megbeszéléseken részt vesznek. Kérdés: A közösség híveihez szóló levelében Ön ezt írta: „Készek vagyunk vérünkkel a Credo-t leírni, az anti-modernista esküt és IV. Pius hitvallását aláírni, akceptáljuk és magunkévá tesszük az összes zsinatot a II. Vatikáni Zsinattal együtt, mellyel kapcsolatban azonban kifejezésre szeretnénk juttatni fenntartásainkat.” Castrillón bíboros és az Ön legújabb interjúiból az hallatszott ki, hogy a II. Vatikánum talán még sem akkora szegletkő, mint sokan gyanítják. Castrillón bíboros azt mondta, hogy Ön „teológiailag” már el is fogadta. Aztán a Monde & Vie által készített interjúban Ön jelezte, hogy alapos tisztázásra van szükség, de nem feltétlenül egy teológiai pontokból álló részletes listára, melyet vég nélkül lehet bővíteni. Feltárná számunkra ezeket a speciális pontokat – feltehetően köztük vannak az ökumenizmusról és a vallásszabadságról szóló dekrétumok, de ezeken túl melyekre kér majd még tisztázást? Talán a Gaudium et Spes-re is?
Fellay püspök: Először is, ha valaki azt hiszi, hogy én enyhítettem pozíciónkon, az rosszul hiszi. Pozíciónk pontosan ugyanaz maradt, mint volt. Amikor azt mondtam, hogy további tisztázások szükségesek, azonban nem szükséges egy teológiai pontokból álló részletes lista felállítása, ezzel arra céloztam, hogy minden lényeges pontot és alapelvet, melyek az Egyházat a jelenlegi krízisbe vezették, tisztázni kell; de természetesen nem minden következményt, melyek túl hosszúvá és befejezhetetlenné tennék a feladatot. Ha egyszer az alapelvek elhangzanak a konklúziók önmaguktól adódnak már. Kérdés: A jelenlegi Szentatya (Chile püspökeihez 1988-ban írott levelében), csakúgy mint korábban maga VI. Pál pápa, azt mondta, hogy a II. Vatikáni Zsinat elsődlegesen pasztorális zsinat volt, mely nem állapított meg dogmatikai deklarációkat rendkívüli tanítóhivatali szinten. Ezt figyelembe véve, milyen típusú döntéseket remél elérni a Szentszéktől? Fellay püspök: Be fogjuk nyújtani a Szentszékhez kérdéseinket, problémáinkat. Reméljük, ezek kellően világosak lesznek ahhoz, hogy helyes és megfelelő válaszokat kelljen adni rájuk. A zsinat igaz megvilágítását várjuk a Szentatyától és a Szentszéktől. Ami korrekcióra szorul, azt korrigálni kell, ami elvetendő, azt el kell vetni, ami elfogadást követel, azt el kell fogadni. Kérdés: A Jó Pásztor Intézetnek állítólag engedélyezték, hogy amíg nem zárulnak le a II. Vatikáni Zsinat problémás kérdéseiről szóló viták, addig – polémia nélkül – az Egyházon belüli csoportként is fenntarthassák teológiai véleményüket. Ön a Szent X. Pius Papi Közösségnek is ehhez hasonló küldetést jósol? Hogyan lehetne ezt megkülönböztetni a Jó Pásztor Intézet küldetésétől? Fellay püspök: Nem hasonlítható össze a Jó Pásztor Intézet és az általunk elkezdett munka. Valóban, az ő alapító dokumentumukban szerepelt a megbeszélendő problémákról vitába bocsátkozás említése. De ezidáig, kérdem én, hol vannak ezek a megbeszélések? Én nem tudok ilyenekről. A mi Szentszékhez fűződő kapcsolatunk teljesen más, mivel a Szentszék (a január 21-i dekrétumában írásban is) elismerte a velünk folytatandó doktrinális vizsgálatok és párbeszédek szükségességét. Kérdés: A Papi Közösség a II. Vatikáni Zsinatot természetesen elismeri az Egyház érvényes zsinataként. Mit gondol, ennél többet is el fognak várni Önöktől – hogy a dokumentumokkal ugyanolyan teológiai autoritással és meggyőződéssel értsenek egyet, mint ahogy ezt az Egyház teszi? Fellay püspök: Ha a Vatikáni Államtitkárság legutóbbi nyilatkozatát vesszük figyelembe, akkor félnünk kell attól, hogy Róma előírja a II. Vatikánum teljes elfogadását. De ismét felteszem a kérdést, valójában mit jelent ez? Mi a valódi II. Vatikánum, amikor annyi különböző interpretáció létezik róla? Csak a legutóbbi 40 évben, mi volt a II. Vatikánum? Ez a zsinat, saját definíciója szerint, pasztorális és nem dogmatikus zsinat volt, és így nem lehet egyszercsak teljesen dogmatikailag interpretálni. Ami pedig a dokumentumok autoritását illeti, mivel ennek semmiféle világos kinyilvánítása nem lelhető fel, nagy zűrzavar uralkodik a következményekben. Teljesen világos, hogy a zsinat autoritása nem lehet nagyobb most, mint amit maga a zsinat akart, hogy legyen. És a zsinat nem akarta, hogy tévedhetetlen legyen. Kérdés: Látja valamilyen jelét annak, hogy a testvérületet egyszer területi megyés püspökségekként szabályozzák? Fellay püspök: Ez a halálunk lenne. Az Egyház helyzete olyan, hogy ha egyszer a doktrinális kérdések tisztázva lesznek, nekünk autonómiára lesz szükségünk a túlélésünk érdekében. Ez azt jelenti, hogy nekünk – (egyházmegyei) mentességgel – közvetlenül a pápa főhatósága alá kell tartoznunk. Ha megnézzük az Egyház történetét, látjuk, hogy amikor a pápák meg akarták újítani az Egyházat, mindig olyan új erőre támaszkodtak, mint például a bencés ciszterekre, akiknek a pápa engedélyezte, hogy krízis leküzdése érdekében a válság alatt legjobb tudásuk szerint területileg mentesített státuszban tevékenykedjenek. Kérdés: Személyi prelatúrát kíván közössége számára vagy talán egy apostoli adminisztrációt közvetlenül az Ecclesia Dei Pápai Bizottság alá rendelve? Fellay püspök: Úgy tűnik, hogy Róma ezt a megoldást tervezi a számunkra. De nem vagyok ebben biztos. Kérdés: Ön a múltban beszélt néhány püspökről, bíborosról, sőt még talán Kúria tagokról is, akik barátságosak voltak a FSSPX-hez és indokaihoz. Megnevezhetné őket, vagy adna nekünk egy támpontot, kikről beszélt és hány emberről? Fellay püspök: Az Egyház helyzete, ismétlem, olyan, hogy nem adhatok meg egyetlen nevet sem. Ez túlságosan megnehezítené, vagy elviselhetetlenné tenné ezen egyházi emberek életét. Néhány püspöknél bizonyosan nagyobb szimpátiával találkozunk. De ameddig ezt ők saját maguk nem deklarálják nyilvánosan, nem volna bölcs részünkről bármit is mondani. Kérdés: Mit gondol mennyi időt vesznek igénybe a teológiai megbeszélések? Mikorra várja a FSSPX teljes kánoni szabályozását és ezt követően küldetésének megkezdését? Fellay püspök: Fogalmam sincs, mennyi időt vesz igénybe a doktrinális kérdések tisztázása, és az ezt követő új kánonjogi struktúra létrehozása. Még egyszer, azt szeretném hangsúlyozni – amint ezt a jelenlegi szituáció nagyon világosan mutatja –, hogy lehetetlen a kánonjogi kérdésekkel foglalkozni, amíg a fő teológiai problémákat meg nem oldottuk. Kérdés: Ez a dialógus a Szentszékkel az Ön II. János Pál pápával történt találkozásával kezdődött a 2000-es jubileumi évben, mikor Ön állítólag pár köszöntő szót mondott, majd a Szentatyával elimádkozta a Miatyánkot. Mennyiben tulajdonítja ezt a mostani a teljes elismeréshez vezető lehetséges utat II. János Pál pápának és a vele való találkozásnak? Fellay püspök: Nagyon nehéz megmondani, hogy vajon az első kezdeményezés a pápától vagy bizonyos bíborosok rá gyakorolt hatásából jött-e. Tudjuk, hogy évek óta néhány bíboros, és talán még maga a pápa is, tudatában volt a krízisnek, és a krízis mélységének is – még ha nem is értünk egyet velük minden pontban, és különösen a krízis okában. Ezzel egyidőben, ők is számon tartottak minket, mint lehetséges segítőkész erőket a válság leküzdéséhez. Mindazonáltal én nem tulajdonítanék túl nagy fontosságot a II. János Pál pápával való találkozásomnak, mivel minderről nem is beszéltünk. Én csupán a már elkezdődött folyamat egy kis előrelépéseként tartom számon. Kérdés: Vannak antiszemita tendenciák a FSSPX soraiban? Véleménye szerint „antiszemita” dolog imádkozni, dolgozni, dialógust folytatni a vallásos zsidók katolikus hitre téréséért? És mit gondol, mért ilyen érzékeny a média az „antiszemitizmusra”, hogy mindenhol ezt feltételezi? Gondolja, hogy ez valójában csak a politikusok, a média és a nyugati társadalom egyéb döntéshozóinak heves antikatolicizmusa? Amennyiben így van, mit gondol, mért kap az antikatolicizmus ilyen nagy teret a szekuláris médiában, sőt még a legtöbb katolikus médiában is?
Fellay püspök: Az „antiszemita” vagy „antiszemitizmus” kifejezések többértelműek. Legalább két teljesen különböző jelentésük van. Először is, a „szemita” szó Noé három fia egyikének, Sémnek minden leszármazottjára vonatkozik. Nemcsak a zsidók, de az arabok is az emberi nem e csoportjához tartoznak, vagyis ők mind szemiták. Kérdés: Vannak olyan beszámolók, melyek szerint Re bíboros nem volt nagyon boldog, amiért a pápa őt rendelte a kiközösítést feloldó levél megírására. Állítólag ő és mások a Kúriában nem örültek annak a befolyásnak, melyet Castrillón bíboros erre a fontos ügyre gyakorolt. Meg tudja erősíteni vagy cáfolni ezeket a beszámolókat? Hogyan képzeli a Római Kúriával és más püspökökkel a kapcsolatok előrejutását, feltéve, hogy a kánoni szabályozás és a törvényes joghatóság hamarosan létrejön? Fellay püspök: Sem megerősíteni, sem cáfolni nem tudom ezeket a beszámolókat. Nem vagyok a Római Kúriában, és ami azon belül történik, az számomra ismeretlen. Amit én látok, az annyi, hogy Re bíboros aláírta a dekrétumot, amiből azt következik, hogy engedelmeskedett a Szentatyának. Kérdés: Van néhány zárógondolata, melyet megosztana azon katolikusokkal, akiket érdekel „eme az egész Egyház számára örömteli hír”, ahogyan a kiközösítés feloldását a Vatikán szóvivője, P. Frederico Lombardi nevezte?
Fellay püspök: Ha a kiközösítés feloldásának eme csodálatos módjára tekintünk, de különösen, ha a kiközösítést feloldó határozat és az ezt követő hihetetlen zűrzavar közötti tagadhatatlan kapcsolatot nézzük, melyet közvetlenül olyan eset váltott ki, melynek semmi köze a hithez, akkor lehetetlen nem észrevenni, hogy itt olyan erők szabadultak el, melyek nem emberi eredetűek. Holott az Egyház feje most és a jövőben is maga a mi Urunk Jézus Krisztus. Az Egyház lelke pedig maga a Szentlélek. A mi Urunk megígérte, hogy az Ő Egyháza el nem múlik. Ezért mi tegyük továbbra is a tőlünk telhető legjobbat, legyünk hűségesek állapotbeli kötelességeinkhez, imádkozzunk a Szűzanya Szeplőtlen Szívéhez és imádkozzuk a rózsafüzért. És akkor végül minden jó lesz. |
vissza