A közösség Lefebvre érsek hitvallását teszi a magáévá
A Szent X. Pius Papi Közösség sajtóközleménye

(forrás: www.fsspx.info – 2008. július 1.)

Előzmények: Vatikáni ultimátum Lefebvre érsek követőinek
                    Csak azt követjük, amit az Egyház mindig tett

2008. július 1-én a Szent X. Pius Papi Közösség internetes honlapján közzétették a rendház hivatalos állásfoglalását Castrillón Hoyos bíboros ultimátumáról. A sajtóközlemény szövege:

2008. június 4-én Mgr. Bernard Fellay, a Szent X. Pius Papi Közösség rendfőnöke, Alain-Marc Nély páter, a rendfőnök második asszisztensének kíséretében Dario Castrillón Hoyos bíboros, az Ecclesia Dei Pápai Bizottság elnökének kérésére Rómába utazott.
     A tárgyalás során a bíboros ultimátum formájában egy memorandumot nyújtott át Fellay püspöknek azzal a követeléssel, hogy június hó végéig adjon választ rá. Június 23-án az Il Giornale olasz napilap a szokásos illemszabályok felrúgásával nyilvánosságra hozta ezen ultimátum létét, és a következő nap az újság elektronikus kiadásában annak tartalmát is feltárta. Ez az információ a következő napokban az egész nemzetközi sajtót elárasztotta. Ezáltal az ultimátum sürgős voltához még a tömegmédia nyomása is hozzájött.

Castrillón Hoyos bíboros dokumentuma öt követelést állított fel. A június végéig megadandó pozitív válasz követelésén túl (megj.: ez volt az 5. pont) a Szent X. Pius Papi Közösségnek rendfőnöke személyében a következőkre kell még köteleznie magát:
     1. „A pápa nagylelkűségéhez méltányos válasz megadására”;
     2. „Mindennemű nyilvános állásfoglalás elkerülésére, mely a Szentatya személyét nem respektálja, és ami az egyházi szeretetre negatívan hatna ki”;
     3. „Annak elkerülésére, hogy egy a Szentatya fölött álló tanítóhivatalhoz ragaszkodnak, és hogy a Papi Közösséget úgy állítják be, mint egy az Egyházzal szembenálló csoportosulást”;
     4. „Annak az akaratnak a kinyilvánítására, hogy őszinte egyházias érzülettel és Krisztus helytartójának autoritása előtti tisztelettel járnak el”.

Látható, milyen feltűnően elüt az előhozott követelések nagyon általános, hogy ne mondjuk, pontatlan karaktere az ultimátum sürgősségétől. Ezek a feltételek inkább egy jövőbeni dialógus kedvező klímáját tartják szem előtt, mint e pontokhoz való szigorú elkötelezettséget. A Szent X. Pius Papi Közösség azt kívánja, hogy e dialógust tanbeli területen folytassák, és eközben minden olyan kérdést megvitassanak, melyek, ha megkerülnék őket, azzal a rizikóval járnának, hogy egy elhamarkodottan kidolgozott egyházjogi státuszt semmissé tehetnek. A közösség úgy gondolja, hogy az 1988-as kiközösítési dekrétum visszavonása egy ilyen párbeszéd nyugodt higgadtságát segítené elő. (1988. július 1-én a vatikáni püspöki kongregáció nyilvánosságra hozott egy dekrétumot, mely a püspökszenteléseket szakadár aktusnak nevezte, és kijelentette, hogy az ebben részt vett hat püspök ezáltal automatikusan ki van közösítve.)

A Szent X. Pius Papi Közösség se arra nem merészkedik, hogy egy a Szentatya felett álló tanítóhivatalt gyakoroljon, se arra nem, hogy az Egyházzal szembeszegüljön. Csak alapítójának követésében akarja azt továbbadni, amit maga is kapott, vagyis „amit mindig, amit mindenütt, és amit mindenki hitt”. A közösség Lefebvre érsek 1975. szeptember 24-i hitvallását, melyet az érsek VI. Pál pápához intézett, teszi a magáévá: „Jézus Krisztus azért adta hivatalát helytartójának, hogy fivéreit erősítse a hitben; és azzal bízta meg, hogy őrködjön afelett, hogy a hitet minden püspök hűségesen őrizze, Szent Pálnak Timoteus-hoz intézett szavai szerint.”

Ebben az értelemben küldte el Mgr. Fellay csütörtökön, 2008. június 26-án az ultimátumra adott válaszát XVI. Benedek pápának. Egy napra rá Castrillón Hoyos bíboros egyszerűen csak igazolta a levél megérkeztét.

Ezen túlmenő információkhoz nem következnek további kommentárok.

Abbé Lorans, Directeur de la communication, 2008. július 1-én


vissza

a KÖNYVTÁR oldalra                              a KEZDŐLAPRA