Sokan kérdezik újra meg újra, miért megy sok helyen olyan lassan a Summorum Pontificum megvalósítása, a pápa miért nem „üt végre ököllel az asztalra”?
Mert ez az asztal és ez az ököl nem létezik. Hogy milyen erős az ellenállás, melyet a pápának a katolikus identitás újra megtalálásáért vívott harcában le kell győznie, demonstrálja az a nyáron megjelent interjú-kötet Georg Sporschill és Carlo M. Martini bíborostól, melynek címe: „Éjszakai beszélgetések Jeruzsálemben”, s melyben a bíboros arra szólítja fel az Egyházat, hogy néhány ünnepélyesen és megmásíthatatlannak kihirdetett tanítását tagadja meg. Emlékezzünk: az utolsó konklávé előtt az újságok S.E. Martini bíborost az egyik legesélyesebb pápautódnak tartották. De másképp alakult – olyan időben élünk, melyban az Egyházban a Szentlélek működését élő módon tapasztaljuk meg. És lassan azt is megtanuljuk felfogni, miért imádkozta a pápa megválasztása után: „Adj nekem bátorságot, hogy ne fussak el a farkasok elöl.” Fr. Tim Finigan internetes blogján – The Hermeneutic of Continuity – „Martini Egyház elleni támadásá” címmel fűzött kommentárt a bíboros legújabb megnyilvánulásához: Carlo Maria Martini bíboros, Milánó nyugalmazott érseke a liberális teológusok között régóta nagy tiszteletnek örvendett. A bíboros sejtelmes megfogalmazásai bár többnyire nagyobb problémákra utaltak, de az Egyház tanítását nyíltan nem vonták kétségbe. Néhány példa e követelésekből: több kollegialitás az Egyházban, elmélyültebb stúdiumok a szexualitás kérdéséről vagy az Egyház kifejezési módjának általánosan jobb érthetősége – ezeket mind lehet korrektnek is értelmezni, mindazonáltal a beavatottak számára egyfajta kódot tartalmaznak, mely XVI. Benedek és az Egyház különböző tanításai elleni szembenállásra utalnak.
Jól emlékszem, hogy abban az időben, amikor még Rómában tanultam, és Martini a Gregoriana főkancellárja volt, mennyit szenvedtem a többség irányában tanúsított mértéken felül rajongásától. Mint a Bibliának az evangéliumok területén legkiválóbb ismerője, olyan roppant elismerésnek örvendett, hogy tekintélyét senki nem vonhatta kétségbe.
Egy egyszerű teológus, aki ezt a tanítást nyilvánosan kétségbe vonná, kitenné magát annak a veszélynek, hogy elveszíti állását, működési engedélyét. De Martini VI. Pál pápát és a Humanae Vitae enciklikát is támadja. Azzal vádolja VI. Pál pápát, hogy eltorzította az igazságot, és arra szólítja fel az Egyházat, hogy „szellemi nagyságának” jeleként lássa be hibáját, melyet e területen elkövetett. Ezzel a kijelentésével direkt ellentmond XVI. Benedek pápának, aki ebben az évben a Humanae Vitae enciklikával kapcsolatban ezeket mondta: „Negyven évvel a megjelenése után ez a tanítás nem csak a megváltoztathatatlan igazságot fejezi ki, hanem arról a széles látásról is tanúságot tesz, mellyel ezt a problémát kezelte.” Ami engem Martininak az Egyház tanításával most nyilvánossá vált szembenállása mellett még jobban irritál, az a virágos kifejezésmódjának támadó részei: hogy azt a tényt, hogy a pápa az Egyház csalatkozhatatlan tanítását képviseli, a „szellemi nagyság” hiányára vezeti vissza. Egy ausztrál lapnak adott interjújának végén ezeket mondta:
Ez tehát Martini elképzelése a mai Egyházról: gyáva, elhízott, gazdag, képtelen a bűnösöknek segíteni, öreg és konzervatív. Olyan plébános látószögéből, mely olyan országban él, ahol éppen most engedték meg az ember-állat embriók létrehozását, olyan törvényeket hozott, melyek megtiltják, hogy katolikus intézmények részt vegyenek a gyermekek adoptálásában, és be akarja vezetni az ötévesek szexuális oktatását, és arra akarja kényszeríteni az egyházakat, hogy ebben ők is részt vegyenek, semmit sem tudok Martini egyházából, „mely e világ hatalmasaira támaszkodik”, felismerni. Ami pedig Martini többi „álmát” illeti, azokról az éppen most véget ért hit és család konferencia tagjai elmagyarázhatnák a tiszteletreméltó bíborosnak, hogy a katolikus Egyháznak a szeretetről, a házasságról és a családról szóló tanítása mindig bátor és mindig ellenszegül a most uralkodó kultúrának, és hogy az Egyház tulajdonít a családnak igazi értéket, miközben azt éppen azok a szekuláris elvárások alacsonyítják le és teszik megvetésre méltóvá, melyeket Martini az Egyháznak utánozni ajánl.
A hírrel kapcsolatban a fórumon Füzesi Zsolt írt néhány megjegyzést. Ezek az alábbi címen találhatók meg: |
vissza