Adventi versek

ADVENTI REGGELI DÍCSÉRET
Fordította: Hüse József


EN CLARA VOX REDARGUIT
Anonymi auctores (Saec. IV-VIII.)

En clara vox redárguit
Obscúra quaque, pérsonans:
Procul fugéntur sómnia:
Ab alto Jesus prómicat.

Mens jam resúrgat, tórpida
Non ámplius jacens humi:
Sidus refúlget jam novum,
Ut tollat omne nóxium.

En Agnus ad nos míttitur
Laxáre gratis débitum :
Omnes simul cum lácrimis
Precémur indulgéntiam;

Ut, cum secúndo fúlserit,
Metúque mundum cínxerit,
Non pro reátu púniat,
Sed nos pius tunc prótegat.

Virtus, honor, laus, glória
Deo Patri cum Fílio,
Sancto simul Paráclito,
In saculórum sacula. Amen.

ÍM FELCSENDÜLT EGY TISZTA SZÓ
Ismeretlen szerző (IV-VIII. sz.)

Ím felcsendült egy tiszta szó
Cáfol, s leleplez titkokat,
Az álmok messze fussanak:
Az égből Jézus felragyog.

Kelj fel hát kábult értelem.
A földön nem heversz tovább:
Új csillag fénye tündököl
Ártalmat oszlat, s bűn homályt.

A Bárány hozzánk küldetik
Rendezni tartozásaink,
Hullassuk együtt könnyeink,
Esengjünk bűnbocsánatért.

Hogy másodsor, ha felragyog,
S világra tör a rémület,
Ne tartsa számon vétkeink,
Ám irgalmával fedjen el.

Erő, dicsőség, tisztelet
Az Atyának s a Fiúnak:
S a Vigasztaló Léleknek
Most és örök időkön át. Ámen.


ADVENTI ESTI DÍCSÉRET
Fordította: Hüse József


CREATOR ALME SIDERUM
Sanctus Gregorius Magnus (540—604)

Creátor alme síderum,
Aeterna lux credéntium,
Iesu, Redemptor ómnium,
Inténde vótis súpplicum.

Qui daemonis ne fráudibus
Períret orbis ímpetu
Amóris actus, lánguidi
Mundi medéla factus es.

Commúne qui mundi nefas
Ut expiáres, ad crucem
E Vírginis sacrário
Intacta prodis víctima.

Cuius potestas glóriae,
Noménque cum primum sonat,
Et caelites et ínferi
Tremente curvántur genu.

Te deprecámur últimae
Magnum diéi Iúdicem,
Armis supérnae gratiae
Defénde nos ab hóstibus.

Virtus, honor, laus, glória
Deo Patri cum Fílio,
Sancto simul Paráclito,
In saeculórum saecula. Amen.

CSILLAGFÉNY ÁLDOTT ALKOTÓ
Nagy Szent Gergely (540—604)

Csillagfény áldott Alkotó,
Hívőknek örök fényt hozó,
Világ Megváltó Jézusunk,
Hallgasd meg esdeklő szavunk.

A világot te nem hagyod
Ördög cselébe hullani,
Forró szerelmed gyógyítónk,
A beteg földnek orvosa.

A világ szörnyű bűneit,
Hogy kereszteddel eltöröld,
Szűz Szentélyéből lépsz elő,
Mint szeplőtelen áldozat.

Dicső hatalmad tisztelik,
És ha felhagzik neved,
A mennyek és az alvilág
Remegve térdet hajtanak.

Ó, kérlelünk, ki Bíraként
Ítélni jössz a nagy napon,
Legyen kegyelmed fegyverünk,
S az ellenségtől oltalom.

Erő, dicsőség, tisztelet
Az Atyának s a Fiúnak:
S a Vígasztaló Léleknek!
Most és örök időkön át. Ámen.


ADVENTI VIRRASZTÓ IMAÓRA
Fordította: Hüse József


VERBUM SUPÉRNUM, PRÓDIENS
Anonymi auctores (Saec. IV-VIII.)

Verbum supérnum, pródiens
E Patris atérni sinu,
Qui natus orbi súbvenis,
Labénte cursu témporis:

Illúmina nunc péctora,
Tuóque amóre cóncrema;
Ut cor cadúca déserens
Cali volúptas ímpleat.

Ut, cum tribúnal Júdicis
Damnábit igni nóxios,
Et vox amíca débitum
Vocábit ad calum pios;

Non esca flammárum nigros
Volvámur inter túrbines,
Vultu Dei sed cómpotes
Cali fruámur gáudiis.

Patri, simulque Fílio,
Tibíque, Sancte Spíritus,
Sicut fuit, sit júgiter
Saclum per omne glória. Amen.

ATYÁD KEBLÉRŐL FELTÖRŐ
Ismeretlen szerző (IV-VIII. sz.)

Atyád kebléről feltörő
Örök fenségből kelt Ige,
Ki megmentőként megszületsz,
Rendelt időd elérkezett.

Bensőnk most fényed hassa át,
Szívünk szerelmed szítsa fel,
Esendő vágyát vesse el,
S betöltse égi szent öröm.

Ha majd bírói szék ítél
És miden rosszat tűzre küld,
S egy méltató baráti hang
A jót a mennybe hívja majd:

Nehogy sötétlő tűz ölén
Ragadjon el a forgatag,
Ám lássuk meg az Úr színét,
S a mennynek áldott örömét.

Az Atyának és Fiúnak,
S neked Szentlélek Istenünk,
Miként volt, legyen szüntelen
Mindenkor dicsőség neked. Amen.


VISSZA


vissza

a KÖNYVTÁR oldalra                              a KEZDŐLAPRA