|
A honlap egyik kedves olvasója az egyeduralkodó „szembemisézéssel”, vagyis a NOM-ban mondott misékkel kapcsolatban küldte el néhány észrevételét: Először is könnyebb, vagyis jóval kényelmesebb a vatikáni zsinat utáni mise bemutatása, mint az ún. tridenti szentmiséé, hiszen nem kell a sok latin szöveget ismerni (betanulni), az oltár körüli tevékenység is jóval egyszerűbb. Lehet, hogy ez a kényelmességi szempont is egyik oka annak, hogy a papok vonakodnak a latin misétől? Ha megnézzük a ministránsok tevékenységét: hát nem sok mindent kell csinálniuk az új mise alatt. A kancsó kitöltése, áldoztatásnál a tálca tartása vagy a csengetés olyan kevés feladat, hogy a sokszor négy főből álló ministránscsapat megjelenése kissé abszurdnak tűnik...
Gyerekkoromban, mikor mélyen vallásos szüleim elvittek a szentmisére, nem emlékszem, hogy bárki kifogásolta volna, hogy a pap „hátat fordít” és latinul celebrál. Mindig ünnepélyesnek tartottam és tartották a szentmisét. Édesapám is mindig ünneplőbe öltözött, ha templomba ment, akár vasárnap és akár hétköznap ünnepkor (mondjuk augusztus 15-én, ami jelenleg is államilag munkanap). Manapság szinte csak idős férfiakat és nőket látok kiöltözve a templomban, bár én magam igyekszem ünnepi – legalább is nem hétköznapi ruhában – elmenni a szentmisére.
Ahová én járok, úgy érzem, hogy a mise központja a prédikáció, nem pedig az Úr áldozatának bemutatása. Ez se kéne, hogy így legyen! Vannak, akik csak a beszédért járnak egy-egy prédikációjáért híres pap miséjére.
Ugyanakkor ez nem más, mint a protestantizmus behatolása a katolikus templomokba. A protestantizmusból keletkezett a liberalizmus, ami a legkárosabb „-izmus” a világon, mert például a fasizmus és kommunizmus csak múló volt, de a liberalizmus szilárd és – legalábbis napjainkban – megdönthetetlennek tűnik. Hogy befejezzem ezt a gondolatmenetet, úgy gondolom, hogy kényelmi szempontok is közrejátszanak abban. hogy az idősebb papok, akik még tanulták a tridenti rítust, nem akarják bemutatni, mert a „szembemisézés” könnyebb és kényelmesebb számukra, mind lelkileg, mind fizikailag. Egyet viszont még ők sem tudnak elkerülni: a mise végén a pap (és a ministráns) a tabernákulum felé fordul, vagyis legalább ekkor az Úr felé fordul és „hátat” fordít a közösségnek.... |
vissza