„Az egyházak között idén ez volt az egyezség”
Írta: B. Élthes Eszter

A honlap olvasói bizonyára emlékeznek arra, hogy ezen az oldalon nemrég megjelent egy cikk, amelyben azt sérelmeztem, hogy idén nagypénteken, március 21-én, a kereszténység egyik legnagyobb, legszentebb ünnepén a Magyar Rádió Kossuth adója fél kettőkor zsidó vallási félórát sugárzott. Cikkemben jeleztem, hogy panaszos levelemet elküldöm a Magyar Rádió Szerkesztőségének.

Április 8-án a Magyar Rádió vezető szerkesztője igen udvarias hangú levélben válaszolt reklamációmra. Levelében a következőkről tájékoztatott:

„Érvelését megértve és tiszteletben tartva, kérem, engedje meg, hogy az alábbiakról tájékoztassam. A Magyar Rádió vallási műsorainak beosztását – tehát azt, hogy mely napokon melyik egyház, felekezet műsora hangzik el – nem a Magyar Rádió munkatársai, hanem a vallási műsorokat készítő tíz egyház képviselői határozzák meg, az előző esztendő végén. A 2007. évben ez a megállapodás született. A Magyar Rádió az egyházak egymás közötti megállapodásába beleszólni nem kíván. Kétségtelen, hogy a hitben élő emberek egy része szerencsétlennek tarthatja azt a tényt, hogy idén nagypénteken zsidó műsor hangzott el. Kétségtelen azonban az a tény is, hogy idén erre a periódusra esett az egyik legnagyobb zsidó ünnep, a purim is. Egy műsoridőben nem lehet két egyházi műsort közre adni. Még egyszer tisztelettel utalnék arra: az egyházak között idén ez volt az egyezség.”

E válaszból megtudhattuk tehát, hogy a többségben levő keresztény felekezetek és a katolikus Egyház képviselői semmi kivetnivalót nem találtak azon, hogy nagypénteken a magyar lakosságnak még mindig nagyobb felét kitevő keresztény hívek a közszolgálati rádió adásában ne annak a vallásnak a közlendőit hallgassák, amelynek tagjai kétezer évvel ezelőtt ezen a napon „kiáltozának, mondván: Ha ezt elbocsátod, nem vagy a császár barátja. … És (Pilátus) mondá a zsidóknak: Íme a ti királyotok! Azok pedig kiáltozának: El vele, el vele, feszítsd meg őt!” (Jn 19,12-15) És alig pár nappal előbb „Keresztre vele! Az ő vére mirajtunk és a mi gyermekeinken.” (Mt 27,22-25) Vagyis ezúttal is, mint a II. Vatikáni Zsinat óta mindig, a keresztények voltak tekintettel a zsidó vallás híveire, ők mondtak le legnagyobb ünnepük, a keresztény vallás alapját képező legnagyobb eseménynek a magyar rádióban való méltó megüléséről, álltak tapintatból félre egy zsidó vallási ünnep, a purim elől.

Az érdekesség kedvéért ide másolom a Révai Lexikon adatait, melyet a lexikon szerkesztői egy zsidó könyvből, Kohn Sámuel, Héber kútforrások című művéből idéz: „Purim zsidó örömünnep annak emlékére, hogy Eszter királyné s Mardochai közreműködése folytán meghiúsult Ahasvérus perzsa király tanácsadójának, Hámánnak az a terve, hogy a zsidóság a perzsa birodalom területén kiirtassék. Ádár hó 14. és 15-én ünneplik, szökő évben veádár 14. és 15. Adár a héberek tizenkettedik hónapja, ha a hónapokat a márciusi holdújságból számítjuk. Zsidó családokban s községekben szokásos, hogy valamely szerencsétlenségből való megmenekülés emlékére is ülnek ily purimnak nevezett örömünnepet. Így a padovai hitközség még manapság is megüli a budai purimot évenkint elul hó 10-én annak emlékére, hogy a község megmenekedett ama nagy veszélytől, mely a keresztények részéről 1684-ben fenyegette, midőn Olaszországba hírül jutott, hogy a budai zsidók Budavár ostromakor a törökök oldalán harcoltak az ostromló keresztény seregek ellen.”

Kohn Sámuel sorait olvasva eszembe jut egy körülbelül 18 évvel ezelőtt történt esemény: egy zsidó származású, nagyon kedves, művelt, engem kifejezetten kedvelő művészettörténésznő jelenlétemben megrótt egy másik zsidó származású asszonyt, aki hazájának nevezte Magyarországot. Szó szerint ezt mondta neki: „Egy zsidó 1945 óta nem tarthatja, nem nevezheti hazájának ezt az országot.”

Azóta is kíváncsi vagyok, hányan élnek még (és vannak közülük hatalmi pozicióban) ebben az országban, akik hasonlóan vélekednek szülőföldjükről, Magyarországról? Mindenesetre nem úgy tűnt, mintha ez az értelmiségi, komoly pozícióban dolgozó asszony pusztán magánvéleménye alapján torkolta volna le ismerősét.

A következő leírásokat zsidó vallási internetes oldalakon találtam: „Purim ünnepe ádár hónapjának 14. napja. Az ünnep öröme már a hónap elejétől érződik. Ez a hónap tradicionálisan az egyik legszerencsésebb és legboldogabb ünnep a zsidó naptárban. Érdemes ekkorra halasztani hivatalos vagy bírósági ügyeinket, mert sikeresebb kimenetelre számíthatunk. .. 2008-ban purim ünnepe március 20-án este kezdődik, és másnap estig tart. A zsidó naptár szerint Ádár hónap 14-én ünnepeljük, de szökőévben mindig a második Ádár havi 14-én. Purim napját Eszter böjtje (táánit Esztér) előzi meg és Susán purim emléknapja követi. Purim napján délután (de még naplemente előtt) ünnepi lakomát rendezünk. Bőséggel eszünk és iszunk. Bár ezen a napon nem vetjük meg az alkoholt sem, azért ne veszítsük el spiritualitását. Purim ünnepét a fentieken kívül változatos és sokszínű szokások övezik: álarc, jelmez, színi előadások, »purim-rabbi« azaz a közösségi vezetők vicces kigúnyolása nem elítélendő ezen a napon.”

Természetesen a zsidó év legzajosabb és legjókedvűbb ünnepe nem valami „összeesküvés” révén került idén nagypéntek, a kereszténység legcsöndesebb és legszomorúbb napjára. De hogy ez a különösen ritka egybeesés éppen most történt, azt érdekesnek találom. Az idei és a következő három év különleges évfordulóiról már található egy cikk ezen a honlapon. Ehhez most még hozzáteszem Msgr. Williamson nemrég elhangzott válaszát, melyet az észak-amerikai – de jelenleg Dél-Amerikában élő – püspök arra a kérdésre, hogy nem tart-e a közeljövőben komolyabb világ-válságtól, adott: „Nincs semmi, amit ennél valószínűbbnek tartanék.”


vissza

a MAGYARORSZÁG oldalra                              a KEZDŐLAPRA