Június 14-15-ig tartó apuliai látogatása során XVI. Benedek pápa Leuca-ban – ahogy szokásos – a szabadban celebrált főpapi misét. És eközben – egyáltalán nem szokásos módon – kizárólag nyelvre áldoztatta meg az imazsámolyra térdelt híveket. Az idei Úrnapja után – amikor a pápa először áldoztatott így – a vatikáni szóvivő az áldoztatás e formájának jelentőségét mint „a tiszteletadásnak csak e különös napon kimutatott jele” próbálta csökkenteni. Ezt mostantól kezdve már nem mondhatják. Egyes beszámolók szerint a pápa az utazás alatt kijelentette: „Meg vagyok róla győződve, hogy szükség van rá, hogy a szentostyát direkt a szájba adjuk, anélkül, hogy a hívek az Úr testét a kezükkel érintenék”, és: „a térdelve áldozáshoz való visszatérés a tisztelet egyik jele”. Feltételezhető, ha erről nincs is eddig hivatalos bizonylat, hogy e két kijelentés valóban a pápa véleményét tükrözi. Ez volt a helyzet június 25-ig, amikoris a pápa szertartásmestere nyilatkozott ez ügyben. Guido Marini prelátus, a pápa szertartásmestere az Osservatore Romano újságnak június 25-én adott interjújában kijelentette, hogy a pápai miséken.a jövőben az áldoztatásnak a szabályos formája a pápa által már több ízben gyakorolt: térdelve, nyelvre való áldozás lesz Guido Marini a következőket mondta: „Ezzel kapcsolatban emlékeztetni kell arra, hogy a kézbeáldoztatás jogilag még ma is kivételes engedélyhez kötött, mely egyes püspöki konferenciák püspökeinek adatott csak meg. A pápa eljárása arra szolgál, hogy az egész Egyház számára érvényes általános szabály törvényi erejét aláhúzza.” Nagyon fontos, hogy a titok és a hódolat iránti érzéket újra felébresszük. Msgr. Marini magyarázata az interneten már németül is olvasható. Így feltételezhető, hogy számos, a német szemináriumokban az utolsó évtizedekben felszentelt pap most először hall arról, hogy az áldoztatásnak nem a kézbeáldozás az általánosan előírt formája.