Mielőtt a mostani esetet bemutatnám, két dokumentumot közlök: az első a KÖNYVTÁR oldalon már régebben megjelent „Karácsonyi gondolatok” című írásból való, és most azért idézem, hogy megmutassam, miről szeretnék beszélni. A második egy panaszos levél, amit ebben a tárgyban 2004. május 6-án küldtem a Magyar Köztársaság alkotmánybíróságának. 1. A szent nevek Mielőtt valaki belép egy TV vagy rádió stúdióba, aláíratnak vele egy kötelezvényt (vagy csak figyelmeztetik), hogy az adásban nem említ olyan nevet, amelyet reklámként lehet értelmezni. Az emberi jogok súlyos megsértése, ha valaki Amerikában nyilvánosan négernek nevezi a – négereket. És nálunk az követ el bűnt, vét súlyosan az emberiesség ellen, aki cigánynak hívja a – cigányokat. És történik mindez egy olyan világban, ahol az erkölcs, a jóízlés olyan feneketlen mélységekbe zuhant, mint a történelemben még soha, és amilyent eleddig még elképzelni sem volt képes senki. Korunk világa szinte ugyanakkora mértékben, amilyenben „tapintatosságát” növeli bizonyos embercsoportokkal szemben, tiporja sárba Isten tekintélyét, veszi semmibe az ő parancsait. Ezek közül az egyiket: „Istennek nevét hiába ne vegyed” különösen gyakran, hiszen bármilyen nyilvános műsorban, vagy színházi előadásban alig telik el egy perc, hogy valaki ne így kiáltson fel: „Jézus Mária!” vagy „Úristen!” Mára odáig jutottunk, hogy ez a három név (különböző ragokkal) lett a magyar nyelv leggyakrabban használt felkiáltó szava. Hogy valaki felindulásában így kiált fel, még érthető és –ha nem szándékosan történik – meg is bocsátható, de hogy színházi darabokban, filmekben, előre leírt szövegekben is Urunk és a Boldogságos Szűzanya nevét használják az indulatok kifejezésére, már érthetetlen és megbocsáthatatlan – és természetesen súlyos bűn Isten fensége ellen. E cikk írója egy-két évvel ezelőtt minden lehetséges fórumhoz kérelmet nyújtott be ebben az ügyben. Abban reménykedtem, hogy ha erre a bűvös szóra hivatkozom: „kisebbség”, talán meghallgat valaki. Ha egyszer a cigányokat csak romáknak szabad nevezni, ha tehát létezik ilyenfajta nyelv-őrködés, talán mint kisebbségnek, a katolikusoknak is lehet joguk arra, hogy szent neveiket védelem alá helyeztessék. De természetesen minden igyekezetem hiába való volt: Magyarországon Isten neve (még a bűvös szóra, a „kisebbségre” való hivatkozás mellett) sem tartozik a védelmet érdemlő értékek közé.      Tájékoztató és támogatást kérő levelemre a Magyar Katolikus Püspöki Kar semmi jóval nem bíztatott: mindössze jó szerencsét kívánt, és jelezte, hogy ő nem tervez e kérdésben semmilyen akciót. Tapasztalatom szerint a beszédstílus nagyon ragályos, amilyen szavakat hallunk, olyanokat használunk magunk is. Mégis, tudatosan ezt a csapdát is ki lehet kerülni. Ha valaki odafigyel, ki tudja szűrni szókincséből nemcsak a trágár, illetlen, de az Urunk nevét feleslegesen használó szavakat is. Tegyük le tehát ajándékként a kis Jézus lábai elé legalább mi, katolikusok, e szent szavaknak saját életünkben való fokozott védelmét. 2. Tisztelt Alkotmánybíróság! Egy kisebbség nevében szeretnék panaszt emelni azon a médiában egyre jobban terjedő, számunkra igen sértő szokás ellen, mely szerint – különösen a televízió és a rádió adásaiban – a nyilvánosan megszólalók Jézus, Szűzmária, Atyaisten, Jézus-Mária neveket indulatszóként használják. Számunkra, a magyar katolikus kisebbség számára ezek a nevek a legszentebbek; ezért ily módon történő alkalmazásuk kisebbségi jogainkat sérti.      A médiában nyilatkozók már hosszabb ideje tartózkodnak attól, hogy cigányt vagy négert mondjanak, helyette a roma illetve fekete kifejezést használják. Úgyszintén arra is meg van a mód – miként ezt a mellékelt nyomtatvány mutatja –, hogy a megszólalókat adás előtt figyelmeztessék, nehogy cégek vagy egyes termékek nevét kimondják, mert ezzel a reklám-törvényt sértenék.      Ezért úgy gondolom, arra is lehetne megoldást találni, hogy megszólalás előtt egy hasonló nyilatkozatban a katolikusság szent neveinek méltatlan módon való említését megtiltsák. Panaszommal már minden lehetséges fórumhoz fordultam – az Országos Rádió és Televízió Testület, az Országgyűlési Biztos Hivatala, az Országgyűlés Emberi Jogi, Kisebbségi és Vallásügyi Bizottsága –, de mindenünnen azt a választ kaptam, hogy ügyem nem hozzájuk tartozik, illetve csak konkrét esetet vizsgálnak ki (ORTT válasza). Én nem egyes személyeket vagy műsorokat akarok feljelenteni, hanem azt szeretném elérni, hogy szent neveinket a jövőben sehol ne lehessen nyilvánosan méltatlanul használni. Ezt a más vallások szent neveivel sem teszik meg. Tisztelettel dr. Élthes Eszter 2004. június 1-i dátummal a következő választ kaptam: „Az Alkotmánybírósághoz intézett beadványában azt sérelmezte, hogy a sajtóban megszólalók gyakran indulatszóként használják a keresztények szent neveit. … Mivel az Ön beadványa az Alkotmánybíróság Ügyrendjében foglaltaknak megfelelő határozott kérelmet nem tartalmaz, ezért annak érdemi kivizsgálására nincs lehetőség.” Viszont csaknem egy évvel e válasz megszületése előtt, 2003. augusztus 13-án, az Országos Rádió és Televízió testület Irodájától ugyanebben a témában írt panaszos levelemre a következőt válaszolták. „Az ORTT az állampolgári bejelentéseket csak konkrét esetekben tudja figyelembe venni. Amennyiben Ön úgy érzi, hogy bármilyen műsorszám sérti az Ön vallásos érzületét, .. úgy az adatok megadásával forduljon az ORTT Panaszirodájához.” Nos, ez év március 18-án, kedden délelőtt fül- és szemtanúja voltam a Magyar Televízió M1-es csatornáján a következő jelenetnek: „A palota ékköve” című dél-koreai filmsorozat 7. részében a történetben egy dél-koreai (paraszt) dolgozó rosszul lesz, mire a hozzá rohanó nő így kiállt fel: »Jézusom!« Elképzelhetetlennek tartom, hogy Jézus nevét a dél-koreai parasztok valaha is a szájukra veszik. Isten Fiának a nevét, csakis a magyar szinkront készítők adhatták a színész szájába, amivel egyúttal az is bebizonyosodott, hogy tudatosan használják indulatszóként a keresztények legszentebb nevét. Mivel az ORTT ugyanebben a témában tett előző panaszomra azt a választ adta, hogy ha megadom a szükséges adatokat, vagyis konkrét esetet adok meg, foglalkozik bejelentésemmel, most újra panaszt teszek, de már a kért konkrét adatokkal:      1. A műsorszolgáltató neve: Magyar Televízió M1-es csatorna;      2. A vizsgálandó műsorszám címe, és a panaszolt műsorrészlet elhangzási időpontja: A palota ékköve,         2008. március 18. 9:55-11 óra      3. A panaszbejelentés rövid indokolása: lásd fent A feljelentést az ORTT-nál 2008. március 25-én benyújtottam.