Megjegyzés a „Pornográfia a müncheni Katolikus Akadémián” témához
2003.
|
Hamar elmúlt annak a négy müncheni fiatalnak derűs gondtalansága, akik a keresztény ifjúsági mozgalom aktivistáiként részvettek a „Pornográfia-Boom és ennek következményei” címmel 2003. március l2-én, a bajor katolikus akadémián megtartott esti fórumon. Bár egy idevágó kör-emailben figyelmeztették őket, hogy az este attrakcióját, az ismert pszichológus, Christa Meves (német katolikus pszichológusnő, aki könyveivel, előadásaival sokat fáradozik a hagyományos katolikus értékek megismertetéséért, elfogadtatásáért, terjesztéséért) beszámolóját három ellen-előadó el fogja fojtani, sőt, egyik, e témában magát jól kiismerő barátjuk a menzán, még aznap délben is sötét jóslattal próbálta elriasztani őket a részvételtől, ők mégis úgy vélték, hogy az este informatív, sőt erkölcsi minőségét a Wendel bíboros által alapított Katolikus Akadémia fennkölt neve elegendően szavatolja. Azon kívül, milyen más témáról adódik kevesebb vita-lehetőség, mint a pornográfiáról?
De alaposan tévedtek: az esti beszámolók és azt ezt követő pódiumbeszélgetések mind a négyüknek csak szégyen- és dühpírt kergetett az arcába. Egy fiatal berlini „médiaszakértő” elsőként megtartott előadása a következő tételt állította fel: A pornográfia eredete a katolikus eucharisztikus áhítatban gyökeredzik, és ez a 13. század óta szövegben is kifejeződik. Hiszen a „médiumok” az ostyával testi egyesülést is praktizáltak – a női misztikusok szövegei egyértelműen tanúskodnak ezen egyesülések eksztatikus-orgiasztikus megéléséről.
Christa Mevesnek ezt követő előadása szinte a lehetetlent teljesítette: nagy szakmai tudással és igazi drámaisággal lehetőséget nyújtott a hallgatóságnak, hogy leleplezve a pornográfiával való foglalkozás minden képmutató könnyedségét, megláthassák ennek felelőtlenségét és mérhetetlen romlottságát. A rendezvényt egy záró tűzijáték egészítette ki, amelyet a moderáló direktor (egy katolikus pap) egyértelműen és leplezetlen dühvel Christa Mevesre irányíttatta: ő hozta „bosszantó polarizálásával” és moralizálásával a rendezvényt kényes helyzetbe. Ezt követően a katolikus ifjúsági mozgalom tagjai tanácstalanul és megrendülve elhagyták a termet. Ezt az estét a maga groteszk majom-tudományosságával, felháborító elvetemültségével és jellemző kifejezőerejével, ráadásul felhasználva egy katolikus akadémia erkölcsi és szellemi nívóját, különböző aspektusok alapján lehetne elemezni – mégis jobban tesszük, ha ilyen mocsár által se elkeseríteni, se szellemileg feltartani nem hagyjuk magunkat, hűen követve ezzel Szent Pál apostol tanácsát: „Paráznaságról és más tisztátalanságról, vagy kapzsiságról szó se essék köztetek. Így illik a szentekhez.” (Ef 5,3) Figyelmet inkább az estét követő események érdemelnek, mivel ezek megmutatják, milyen nyugtalanítóan hat a hit alvó őreire a határozott katolikus fellépés.
A katolikus ifjúsági mozgalom (KJB) négy tagja egy udvarias, ugyanakkor a témát illetően megalkuvást nem ismerő levelet fogalmazott meg a müncheni érseknek, Wetter bíborosnak, amelyben az estét szomorú csúcspontjaival mutatták be; és amelyben fegyelmi felelősségre vonást követelve a nyilvánossághoz való fordulással fenyegetőztek – idézve a II. Vatikánum néhány szavát a laikus apostolkodásról, tanúsítva ezzel a Szentatya e témáról szóló tanával való elkötelezettségüket.
Az izgalommal várt találkozás előestéjén azonban az egyik KJB aktivista postaládájában az igazgató többoldalas védőiratát találta. Ebben a direktor becstelenséggel, embertelenséggel, ignoranciával, arroganciával és az Egyház nem-katolikus értelmezésével vádolta őket. Ezen kívül Christa Meves előadását, mint szakképzetlen beszédet, megbírálta, és saját magát és az esten közreműködő három morál-relativistát azzal az érvvel igazolta, hogy ezek nem tudhatták, hogy téziseikkel katolikus fület sérthetnek meg. Ezek után igencsak kérdéses, hogy az ügynek lesznek-e direkt konzekvenciái. Minden esetre egyházi oldalról világosan érezhető volt egyfajta (üdvös) rémület. Ugyanakkor a fiatalok sajnos nem fogtak ki szerencsés stratégiai kiindulópontot. Egyfelől az akadémia vonakodása, illetve lassú ügyintézésének köszönhetően a szükséges anyag összeállítása olyan sokáig tartott, hogy az elhangzottak pontos idézésével már problémáik akadtak. Másfelől, a bíboros 75. születésnapja alkalmából éppen ezekben a napokban lett megint egyszer adósává kedvencének, ennek az akadémiának (ahol fényes keretek között ünnepelték meg ezt az évfordulót). Végezetül, azzal fenyegetőztek, hogy a nyilvánossághoz fordulnak – ez olyan eszköz, amellyel az újságírói manipulációs lehetőségek miatt valójában nem is akartak élni: Hiszen az Egyháznak nem ártani, hanem szolgálni akartak.
Ellenben volt néhány faktor, ami segítette az ügyet: mindenekelőtt a protestálók kitartása és fiatal kora. A bíboros a megbeszélés végén megerősítette és bátorította a KJB-aktívistát, hogy a jövőben is ilyen lendülettel küzdjön – ő és társai – az Egyházért és a jó erkölcsökért. |
vissza