„Fatimának egy vallások-közötti szent hellyé kell válnia, olyannak, amely más vallások kultusza előtt is nyitva áll.” A fatimai szentély hindu-rituálé általi megszentségtelenítése! „Segítség, segítség, segítség! Tűz Isten házában, tűz a lelkekben, tűz magában a szentély belsejében!” – Ez a pár szó a rövid összefoglalója Montforti Grignon Szent Lajos-Mária lánglelkű beszédének, amelyben a szent prófétai módon jósolta meg azt a szörnyű egyházi krízist, amely Mária diadalát előzi meg. „Tűz egészen a szentély belsejében” – ez a pontos leírása annak az eseménynek, amely 2004. május 5-én Fatimában játszódott le. Miként a helyi újságokban olvasható volt, az említett napon egy hindukkal teli busz gördült Lisszabonból a fatimai szentély elé, ahol „papjuk” vezetésével 60 hindu szállt ki. Mindent magukkal hoztak, ami a hindu áldozati rítushoz szükséges. A televízión keresztül egész Portugália láthatta, ahogy ezek a hinduk papjuk vezetésével a jelenés kápolnájához vonultak. A kápolnába érkezve levették szandáljukat és elfoglalták helyüket, mialatt a hindu pap az oltárhoz vonult, hogy előkészítse rajta a Devi istennő tiszteletére bemutatandó pogány áldozatot. Ez az áldozat, amelyet dicshimnuszok éneklése közben mutatott be, virágok és élelmek felajánlásából állt. Amikor a hinduk készek lettek rituáléjukkal, a szentély rektora, Mgr. Guerra jött értük, és egy nagy terembe vezette őket, hogy megmutassa nekik egy vallások-közötti szentély modelljét, amelyet Fatimában, közvetlenül a bazilika mellett 50 millió dollárért akarnak felépíteni (szerk. megj.: a 2007. októberére felépült új templomot Sodano bíboros jelenlétében szentelték fel). A pápa alapkőnek már elküldött egy követ a Szent Péter bazilikából. Az e terv elleni tiltakozásokat Leiria-Fatima egyházmegyéjének püspöke ezzel az egy mondattal söpörte le az asztalról: „Mi nem vagyunk fundamentalisták!” – Ezek után felvetődik a kérdés, hogy vajon milyen összefüggésben kell ezt az akciót értelmezni? A 2003-as vallások-közötti kongresszus Fatimában A Vatikán és az Egyesült Nemzetek (!) védnöksége alatt 2003. október 10-től 12-ig vallások-közötti kongresszust rendeztek Fatimában, amelyen jelen volt Mgr. Fitzgerald, a vallások-közötti dialógus pápai tanácsának elnöke, Jose de Cruz, Lisszabon bíboros-pátriárkája, Mgr. Guerra, a fatimai szentély rektora és P. Dupuis, egy belga jezsuita, valamint az iszlám, a hinduizmus és a buddhizmus képviselői. Ezen a kongresszuson Mgr. Guerra, a szentély rektora a következőket jelentette ki: „Fatima jövője, vagyis Isten és az Ő anyja előtti tiszteletadás ezen helyének egy olyan szentéllyé kell átalakulnia, ahol a különböző vallások össze tudnak keveredni. A vallások-közötti dialógus Portugáliában és a katolikus Egyházban ugyan még csak embrionális fázisban van, de a fatimai szentély vállalja univerzális (azaz ökumenikus) hivatását.” De hogyan lehet ezt a szörnyűséget azoknak a katolikusoknak elmagyarázni, akik hisznek a fatimai üzenetben, és évente milliószámra látogatnak el ebbe a szentélybe? – Mgr. Guerra erre a problémára is megtalálta a megoldást, azáltal, hogy magát az Istenanyát is egy, az ökumenizmust támogató erőnek kiáltotta ki! „Az a tény, hogy Fatima – vagyis annak a helynek a neve, amelyet az Istenanya megjelenésére magának kiválasztott – egy moszlim név, bizonyítja, hogy a szentélyt meg kell nyitni a különböző vallások egymás melletti léte számára”, mondta Mgr. Guerra.       Hamis érvelés! Nem tudja Mgr. Guerra, hogy Fatima helység a nevét a hagyomány szerint egy olyan, a reconquista időben élt iszlám hercegnőről kapta, aki áttért a katolikus hitre (!), és akit a mai Fatima területén temettek el? Isten Anyjának a választása tehát egész határozottan éppen az ökumenizmus ellen és a katolikus Egyházba való visszatérés mellett szól. De ez nem illik bele a mostani tervbe. Azon hagyományhű katolikusokat, akik ott helyben tiltakoztak a kongresszus ellen, Mgr. Guerra ezért „tegnapról itt maradtaknak”, „szellemileg elmaradottaknak” és „provokátoroknak” nevezte. Pater Dupuis az egységes világvallást reklámozza Fatimában Pater Jacques Dupuis, egy belga jezsuita, aki Rómában a Gregorianán tanít, a kongresszuson a világ összes vallása egységesülésének szükségességét hangoztatta: „A jövő vallása az összes vallás általános összetalálkozása lesz az egy univerzális Krisztusban, ami mindenkit ki fog elégíteni.” Ezalatt egyáltalán nem a vallásoknak Jézus Krisztushoz való megtérését érti, ahogy ezt maga is tanúsítja: „A végén, ahogy mi reméljük, a keresztények jobb keresztények és a hinduk jobb hinduk lesznek.” – Tehát mindenki az marad, ami volt. A keresztény keresztény, a hindu hindu. Milyen egység lesz az akkor, ami felé ők kormányoznak? Milyen egység alapján fog az egységes világvallás állni? A francia szabadkőműves, Yves Marsaudon az eljövendő egységes világvallást a következőképpen definiálja: „Ki lehet jelenteni, hogy az ökumenizmus a szabadkőművesség legitim gyermeke. Korunkban egyik rendtársunk, Franklin Roosevelt követelte ki mindenki számára azt a lehetőséget, hogy az Isten előtti hódolatban saját alapelveit és meggyőződését követhesse. Ez egyszerre tolerancia és ökumenizmus. Mi, hagyományhű szabadkőművesek megengedjük magunknak, hogy egy ünnepelt államférfi eme kijelentését megismételjük és a körülményekhez igazítsuk. Katolikusok, ortodoxok, protestánsok, zsidók, moszlimok, hinduk, buddhisták, szabadgondolkodók, nem-hívők, ezek csupán a keresztnevek. A családi nevük mindegyiküknek szabadkőművesség.” Más szavakkal ez a következőket jelenti: az egységes világvallás az összes vallás egymás mellettiségéből fog állni. Mindegyik ugyanannyira érvényes. Ennek feltétele azonban a családi név, annak a szabadkőműves tévtannak az elismerése, amely szerint minden vallást Isten akart, és mindegyik hozzá vezet. Ez az eljövendő világvallás legfőbb dogmája.       Ezzel az elvvel egészen egyetértve jelentette ki P. Dupuis Fatimában: „A világ összes vallási hagyománya egy, az emberiség számára készített isteni terv része. A Szentlélek jelen van, és egyaránt megmutatkozik a buddhizmus, a hinduizmus, a keresztények és a nem-keresztények szent írásaiban.” És ehhez még hozzáfűzte: „Az isteni uralom univerzalizmusa teszi ezt lehetővé. Ezek egész egyszerűen csak a fejlődés különböző útjai a megváltás közös titka felé.” Rákérdezve a firenzei zsinat dogmájára, miszerint az Egyházon kívül nincs üdvösség, P. Dupuis ezt válaszolta: „Nincs szükség a firenzei zsinat 1442-ből származó szörnyű szövegére való hivatkozásra.” Fatima holnap: vallások-közötti szentély? A fatimai szentélyt teljesen át fogják alakítani az új bazilikával, amely az 1921-ben épült régi bazilikával szemben fog állni, s amelyet Miasszonyunk jelenéseinek 90 éves, 2007-ben tartott évfordulóján akarnak felszentelni (szerk. megj.: fel is szentelték). Ennek az új szentélynek egy olyan központnak kell lennie, amelyben a világ összes vallásának hívei össze tudnak jönni a saját isteneik előtt való tiszteletadásra. A fent idézett szabadkőműves alapelvnek megfelelően az összes vallás azonos jogokat élvez, ezért lehet őket egy fedél alatt egyesíteni. Akaratlanul is felmerül annak gondolata, hogy ehelyütt egy új panteonnak, egy, az összes istennek szóló modern istenházának a felállítása zajlik. Talán éppen az eljövendő egységes világvallás első temploma? A május 5-i hindu rituáléhoz hasonló események azt mutatják, hogy a tervezők a szabadkőműves eszméket komolyan gondolják. Mindez a helyi, a Leiria-Fatima egyházmegye püspökének, D. Serafim de Sous a Ferreira e Siva-nak és Lisszabon bíboros-pátriárkájának, Jose da Cruz Policarpo-nak a beleegyezésével és szeme láttára történik. Ezek után mi csak oszthatjuk John Vennaris, a Fatima-Crusader szervezet kanadai újságírójának véleményét, aki ezt írja: „A 90-es évek közepén a Guadalupe-i szentély rektora tagadta Miasszonyunknak a Tepeyay-dombon való megjelenését. Mexikó lakói felháborodtak és tiltakoztak eme szemtelenség ellen. A rektornak egy éven belül mennie kellett. Ugyanennek kell történnie Fatimában is. Az egész világ katolikusainak fel kell emelniük szavukat a katolikus hit és az Istenanyának ezen megsértése ellen. Hiszen az ilyesfajta botrányok ismétlődni fognak, ha most nem teszünk semmit a Fatimába tervezett vallások-közötti központ megvalósulása ellen.” A Szent X. Pius Papi Közösség portugál rendfőnöke, Pater Danjou, két szertartást rendezett elégtételül az Isten Anyját ért eme szörnyű sértés miatt. Ezen kívül 35 ezer röplapot osztott szét Fatimában a tradíció francia ifjúsági mozgalmának kifejezetten erre a célra Dél-Franciaországból ideutazott fiataljainak segítségével. A Szent X. Pius Papi Közösség volt az egyetlen hagyományhű szervezet, amelyik a kongresszus ideje alatt helyben nyilvánosan tiltakozott a Miasszonyunkat ért szentségtörés és a minden igaz hitű katolikust ért sértés ellen. Nyújtsunk mi is elégtételt azért, ami Fatimában történik. Ezzel kimutathatjuk gyermeki szeretetünket Isten Anyja iránt. A jóvátétel e szellemében vezekeljünk azért a Szűzanyát ért kimondhatatlan sértés miatt, amit a szabadkőműves ökumenizmus követett el ellene.