Egy teológus arra figyelmeztetett, hogy nem szabad az ördög működését alábecsülni. Akkor is, ha az ördögöt ma mítosznak és mesealaknak állítják be, „művei mindenütt jelen vannak”. Érzelmileg csaknem mindenki észleli, „hogy ördögi hatalmi struktúrákkal átitatott világban élünk”, írja Frank Uphoff müncheni lelkipásztor a „Wort und Geist” című újság januári számában. A szerző szerint az ördögnek „ma nem kis sikere van”, hogy célját, vagyis az emberek életének és Istenhez való viszonyának szétzúzását elérje. Az emberek testileg és lelkileg is tönkre mennek, például a hűtlenség, a szexuális zabolátlanság, rágalmazás, függőségek és abortuszok által.

Az ördög taktikájához tartozik, hogy az emberek lelki látóképességét gyengítse, és ezáltal elvakítsa őket. Uphoff Isten ellenségét a „hazugság atyjának” nevezi. Korunkban az igazság és a hazugság közötti megkülönböztetést az nehezíti meg, hogy a posztmodern ember szembe fordul mindennemű igazság-igénnyel. A hazugság sokszor annyira ügyesen álcázza magát, hogy még a lelkileg érzékeny emberek is bedőlnek az ördög mesterkedésének, akinek hazug lénye a kapcsolatok zavaraiban, a megtévesztésben, a bizalmatlanságban és az önmegvalósításban működik.

A keresztényeknek azonban nem kell félniük az ördögtől. Jézus működésének egy része abból állt, hogy az ördög műveit megsemmisítette. Gőg, büszkeség, lázadás, engesztelhetetlenség latens kapuk, melyek az embereket „a bűn és a sötétség szolgaságába döntik”. Az alázat az az eszköz, amivel az ördögnek ellent lehet állni. Ahol Jézus Krisztus működni tud, „ott az ördög művei megsemmisülnek, de legalábbis gyengülnek”. Az egyes emberen múlik, mennyire hagyja lelkében Krisztust működni.