„Most egyszerre ott, ahol valaha Petra palotái, házai, utcái voltak, az elhagyott aréna közepén, tizenkét lábnyi magas lángnyelv szökött fel az éjszakában. Vad táncoló alakok rakták a száraz oleánderfát s a tűz hangos ropogással égett. A barlanglakók, mint megannyi boszorkány és varázsló táncolták körül. Körülnéztem. Különös érzésem volt. – Vajon a mai London helyén is így ég majd valaha a tűz és ott is ilyen vad táncot járnak? Az embernek az volt az érzése, hogy a palesztinai civilizáció valami olyanféle volt, mint most a mienk. És a hegyek fekete árnyéka eltakarja mindazt, ami mindebből megmaradt… Hamuvá és porrá lett. Hiába, közelebb érzem magam Jerash porrátört oszlopaihoz, mint a legszebb muzulmán mecsethez. Akármilyen is a mi világunk, mégis keresztény világ és itt van a gyökere. Minden, ami a kereszténység ellen való, kémje a vad másik világnak, mely ott leskelődik a sötétségben és ha győzni fog, egyszer majd vadul körültáncolja a mi otthonaink és templomaink romjait…”

Bár manapság nyugaton a Korán arab nyelvűsége folytán az arab világot gyakran az iszlámmal azonosítják, korunkban a nem-arab országok azok, amelyekben a legtöbb muzulmán él. Az élen Indonézia áll több mint 180 millió muzulmánnal. Őt követi Pakisztán 130 millióval, Banglades 105-tel, India 90-nel, Kína 80-nal, Irán és Törökország 70 millióval. Csak ezután jön Egyiptommal egy arab ország, amelynek 70 milliónyi összlakosságából a muzulmánok körülbelül 60 milliót tesznek ki.

De ezek az abszolút számok nem sokat mondanak, mert bár a muzulmánok aránya az összlakossághoz képest Indonéziában (88 százalék), Pakisztánban (97), Bangladesben (88), Iránban (99) és Törökországban (98 százalék) nagyon magas, de India (több mint 10 százalék) és Kína (6 százalék) esetében relatív alacsony. Mindazonáltal a muzulmánok mind Indiában, mind Kínában kompakt hagyományos közösségekben élnek, és ezáltal egész provinciák, szövetségi államok vagy köztársaságok megjelenési formáját meghatározzák, miként ez az egykori Szovjetunió közép-ázsiai köztársaságaiban is történt. Itt egyébként a Szovjetunió széthullása után fél tucat új muzulmán állam keletkezett. A világon minden bizonnyal magasan több mint egy milliárd muzulmánról beszélhetünk, ez a világ lakosságának egyötöde.
     A következő országokban a lakosság több mint 95 százaléka muzulmán: Afganisztán, Algéria, Irak, Jemen, Jordánia, az Arab Emirátusok, Irán, Líbia, Maldív-Szigetek, Mali, Marokkó, Mauritánia, Nigéria, Omán, Pakisztán, Szaúd-Arábia, Szenegál, Szomália, Tunézia és Törökország. Az arab félsziget olajban gazdag országaiban külföldi keresztények százezreit foglalkoztatják.

Öt lakosból több mint négy muzulmán Egyiptomban, Bangladesben, Bahrainban, Gambiában, Guineában, Indonéziában, Katarban, Kuvaitban és Szíriában, bár sok esetben nem állnak pontos számok rendelkezésünkre.
     De muzulmánok vannak többségben olyan országokban is, mint Libanon, Szudán, Csád, Malajzia és Európában Albánia, Bosznia és Koszovó, ami most éppen azzal számol, hogy nemsokára független lesz.

Az iszlám államok erejüket az iszlám világkonferencia (ICO=Islamic Conference Organisation) )1974-ben Dzsiddában (Jidda/Szaúd-Arábia) létrejött összefogásában, a saját iszlám hírügynökségükkel (INA), az iszlám fejlesztési bankkal (IsDB) és az iszlám sajtóunióval (IsPU) mutatják meg.
     Az ICO előfutárai Fejsál szaúd-arábiai király iszlám világligája és iszlám szövetsége volt. Ezt követték Irán és Líbia próbálkozásai, az úgynevezett „Iszlám Tanács”, illetve az „Iszlám Világ Szövetségei”.

Az ICO székhelye Dzsidda, az iszlám sajtóunióé London. Az ICO-hoz ötven állam és szövetség tartozik, csaknem az összes muzulmán többségű állam. Az ICO célja az összes iszlám ország egységének és együttműködésének segítése, valamint harc a gyarmatosítás ellen és a jeruzsálemi szent helyek visszaszerzésére.

Európában a török hódítás óta élnek muzulmánok (szerk. megj.: a spanyol félsziget arab hódítás alatt levő területein 711 és 1492 között már éltek) Albániában, Bulgáriában, Görögországban, Boszniában, Szerbiában, Montenegróban, Macedóniában és Romániában.
     – Az oszmánok 1354-ben lépték át a Dardanellákat, és ettől kezdve vetették meg a lábukat Európában;
     – 1361-ben elfoglalták Drinápolyt, és második fővárosukká tették;
     – 1389-ben a rigómezei csatában megverték a szerb hadsereget;
     – 1453-ban elfoglalták Konstantinápolyt, 1463-ban Boszniát, 1521-ben Nándorfehérvárt és
     – 1526-ban Magyarországot. A 20. század végén a muzulmánok száma a volt jugoszláv államokban négy millió felettire, Albániában két millióra, Bulgáriában másfél millióra, Görögországban 150 ezerre és Romániában 50 ezerre tehető.
     Oroszország európai felén több mint 12 millió muzulmán él. Népek, mint a tatárok, a baskírek, a krimi tatárok és a Kaukázus népei hagyományosan muzulmánok. Ami Jugoszlávia utódállamait illeti, Boszniában ők vannak többségben két millió lakossal, Macedóniában 600 ezer feletti a számuk, Koszovóban 1,7 millió, Szerbiában 100 ezer felett, csakúgy, mint Montenegróban, Horvátországban és Szlovéniában pedig 50-50 ezer. Lengyelországban még a tatár időkből fennmaradt ötezer muzulmán él.
     A többi európai államban a modern, különösen a második világháború utáni bevándorlások során jelentek meg és telepedtek le muzulmánok: Németországban körülbelül négy, Franciaországban három, Nagy-Britanniában 2,2 millióan. De számos muzulmán meghonosodása és az európai nőkkel kötött házasságok miatt az iszlám híveivé vált lakosok igazi számát nehéz felbecsülni.

Az Európában élő iszlám közösségeket már régóta bevonták a világméretű iszlám missziós tervekbe. Ezt mutatják olyan saját területén túl is tevékeny iszlám szervezetek, mint a londoni az „Islamic Council of Europe” és a brüsszeli „Európai Mecset Tanács”.

Összehasonlítva az iszlám terjedését a keresztény országokban az iszlám államokban meglévő keresztény jelenléttel azt látjuk, hogy ez az arány a 20. században feltétlenül a kereszténység hátrányára alakult. Miközben a kereszténység a tisztán iszlám államokban, mint például Afganisztánban, Szaúd-Arábiában, az Arab Emirátusokban vagy Jemenben soha nem tudta megvetni a lábát, addig a 20. század utolsó évtizedeiben már muzulmánok milliói éltek Nyugat- és Közép-Európa valamikor tiszta keresztény országaiban.
     Ezen kívül sok muzulmán országban a 20. században a keresztények száma ijesztően visszaesett, mint például Törökországban, ahol az első világháború előtti több milliónyi keresztényből az örmények és az asszírok elüldözésével és kiirtásával, valamint a görögök távozásával már csak százezer keresztény maradt. De Algériában is ez a helyzet, ahol a több mint egymillió algériai-francia elvándorlásával a keresztények jelentéktelen kisebbségbe kerültek. Egy muzulmán országban, mint Szomália az évtizedes olasz fennhatóság ellenére kevesebb keresztény él (250), mint Luxemburgban muzulmán (10 ezer).

Pont ezek az összehasonlítások mutatják legjobban az iszlám előrenyomulását. A muzulmánok száma Ausztriában és Svájcban sokkal több mint a keresztényeké Iránban, Törökországban, Kuvaitban vagy Líbiában. Belgiumban több muzulmán él, mint Bangladesben keresztény, nem is beszélve a muzulmánok milliónyi számáról Németországban, Franciaországban és Nagy-Britanniában. Ekkora számú keresztény lakos csak Indonéziában vagy Szudánban található, de Szudánban évtizedek óta szánalomra méltó a keresztények helyzete, és az utolsó években Indonéziában is döntően romlott az állapotuk.

A világméretű katolikus segélyszervezet, a „Kirche in Not” (az Egyház veszélyben) elmúlt évben Augsburgban megtartott kongresszusán neves katolikusok foglalkoztak az iszlám előretörésével. A résztvevők között Nigériából, Mauritániából, az arab félszigetről és Törökországból jött püspökök és papok is voltak, valamint muzulmánokból lett keresztények. A kongresszus anyaga dvd-n ingyen megrendelhető a következő címeken: T.: 00-49-89-760 70 55 vagy 769 62 62; info@kirche-in-not.de; www.kirche-in-not.de